Ott feküdtem a tükör alatt, a vízágyon kiterülve. Karokat és lábakat szét. Hullámzik az egész világ, és valahogy az egész olyan muris. Mintha kisgyerek lennék, aki angyalt rajzol a hóba, csak egy swingerklubban vagyok és a vízágyba rajzolok angyalt. Azt képzelem, hogy én vagyok vagyok a tükör, és onnan fentről nézek lefelé, és látom, hogy ki mit művel ott abban az összevissza hullámzó ágyban.
Látom magamat is ott lent feküdni. Idegen vagyok. Nincsenek elvárásaim magammal szemben, nincs ítélkezés sem. A tükör csak néz és néz és aztán elfelejt minden korábbi pillanatot, és fogalma sincs a jövőről. A tükörben én vagyok most. Meg Pé meg…
multidimenzionális Pudingocska :)
igen.:D
Tovább is van? ;)
igen, tovább is van.:)
Részemről szívesen olvasnék róla… :)
No de az már a fantáziánkra van bízva! :D
Húúú, akkor viszont izgalmas dolgok történtek! Nyammm!!! :P