Kő, papír, olló

A meleg beszorult a szobába. Fogolyként vergődött, mintha nem is meleg, hanem valami bogár lenne, de csak nem találta a kiutat. Össze-vissza verte magát a falakon, míg végül rátapadt a forró bőrömre, hogy jól kifújta magát.
Kint közben elkezdett zuhogni, locsogott az eső, az ég pedig időnként hangosan rá-rá mordult, hogy most már aztán csönd legyen, de az eső rá se hederített, csak fröcsögte a magáét.
A hangyák lapítottak, igyekeztek meghúzni magukat valami biztos menedékben. Egy-egy óriási csepp eső nagyobb, mint a hangya, és a hangya hiába erős, mégse tudja felemelni. Kő, papír, olló. Hangya, eső, meleg.