Volt az a lány. Habár tanárnő volt már, az én fejemben mégis inkább lányként él. A haja befonva, és csillog a szeme, valahogy így emlékszem rá.
Nagyon szeretett volna Egyiptomba utazni, de nem volt elég pénze. Sok ismerősének elmesélte, hogy szeretne Egyiptomba menni, és meglepték egy úttal. Valahogy a lány gyakran megkapta, amit akart, anélkül, hogy szenvednie kellett volna érte. Mintha isten, egyenesen arra teremtette volna, hogy boldog legyen.
Azt mondta, a második nap ellopták a pénzét, és ő nagyon örült ennek. Egészen addig azon törte a fejét, hogy kinek mit hozzon ajándékba, és folyton ezen járt az esze, és nem tudta rendesen élvezni az utat. Talán nem isten volt az, aki arra teremtette, hogy boldog legyen. Talán ő maga teremtette boldoggá magát újra és újra és újra, történjék bármi.
no igen, nem a külvilág számít, hanem amilyen nyomot bennünk hagy, vagy kelt, a reakciónk rá, az a boldog vagy a boldogtalan.
Nos, igen… a gondolat teremtő ereje – mondják.
És több van benne, mint hinnénk…
jaj, csak ezt ne! ettől rosszul vagyok.
Akkor esetleg a Teremtő gondolatának ereje?
Vagy a Temető gondnokának a veleje?
Vaaaagy… :)))
pláne, hehe.:D
ez jó. Annyi ember van, aki nem tudja élvezni az életet, pedig volna mit.
Igen.:) És jó találkozni velük, és látni azt, hogy lehet élni így is.