Ma anekdotázós nap volt eddig, vagy valami hasonló. Én arra emlékeztem, hogy amikor Pével összeköltöztünk, nem nagyon volt semmink. egy egészen aprócska albérletben laktunk, ahol a “konyha” 77cm*130cm volt. Amíg nem volt mosogató, addig a mosdókagylóban mosogattam. Anyukám talált nekünk egy két(!)tálcás 77 centis mosogatót. Így lett a nokonyha konyhából mosogatófülke. Meg volt egy egy”lángos” rezsónk is, meg ugye a mikró.
Akkoriban a Pimpőc volt az egyetlen cicánk, és még nem nagyon lehetett szimpla adag macskaeledelt venni, így a maradék mindig a hűtőbe került, aztán idővel, melegítés után Pimpőc elé. Akkor szokott rá, hogy amikor azt hallja, hogy ting (vagyis a mikró leállt) nyivákol, hogy kész az ő ebédje, asztalra padlóra vele.
Pé arra emlékezett hogy dobozos (azt hiszem) Colorion tévénk volt, de már nem volt benne tuner sem, és a videón kellett csatornát váltani.
Gazdi arra emlékezett, hogy nekik egy duplarezsójuk volt, kempingtévéjük, meg három paplanjuk, amin aludtak. De a három paplan nem igazán vált be, és kaptak két kempingágyat, és milyen hawaii volt nyáron, amikor teraszajtó elé “ágyaztak” maguknak, felhajtották az ágyvégeket a tévé meg a lábuknál volt, és a kint ciripeltek a szöcskék. Felhomályosítottam, hogy azok a tücskök lehetettek, nem a szöcskék, de ugye a múlt idilli homálya…
Szóval ez itt a nosztalgiázás helye.:) Várom a ti anekdotáitokat is.
az első lakásomban nekem is kétizés villanyrezsóm volt és habszivacs matracon aludtam, a könyveim dobozban és amíg nem volt mosogatóm, addig a kádban áztattam a mosogatnivalót és mindig fürdés előtt mosogattam :) szerettem azt a lakást…