Pudingocska álmodott megint. Szépet. Álmában bölcs volt. Magától. A megszült bölcsesség nyugalommal töltötte el, de aztán eltűnt. Elfelejtette most is. Visszabújt a homályba. Talán megszületik majd újra más formában. Talán egy élményből leszűrt tanulság lesz, maradandó emlék, vagy megállapítás, ki tudja?
Aztán sminkelt álmában. A Pataki Beának azt mondta, hogy ez a fényes kék így nem áll jól neki, és hol vannak a szempillái? Meg ilyeneket. És aztán elkezdte kifesteni máshogy.