Hozzászólás: Egy kis romantika

Szerző: Big Cat

Big Cat — Tue, 05 May 2009 13:18:01 +0000

Sztem még az is köt kompromisszumot, aki egyébként pulóvert köt.
De nem mindegy, milyet. Az apróságok, amikre könnyen hajlik az ember, mások, mint azok, aminek hajtásába belefeszülsz… az hosszú távon nem tartható…
Egyébként ahol sok a szabadság, ott nem is nagyon kell kompromisszum, csak érzéssel és ésszel kell együtt élni.

Szerző: pudingocska

pudingocska — Sat, 02 May 2009 10:33:39 +0000

Tudom, hogy arra gondoltál, én meg továbbgondoltam, hogy magammal is mennyit kötök.

Szerző: Merci

Merci — Sat, 02 May 2009 06:01:00 +0000

én itt inkább csak a két ember közti, egymás miatt kötött kompromisszumokra gondoltam
tény, hogy a legtöbb a mi esetünkben is ilyen küszöb alatt besurranó volt

Szerző: pudingocska

pudingocska — Fri, 01 May 2009 22:17:18 +0000

Alapvetően allergiás vagyok a kompromisszumokra, de mégis jelen vannak az életemben. Vannak. Akkor is, ha nem akarom. Van, hogy észre sem veszem őket, csak besurrannak a küszöb alatt. És van, hogy tudatosan kötök kompromisszumot.
Nem tudom, hogy létezik-e olyan, hogy valaki nem köt kompromisszumot. Talán az nem köt kompromisszumot, akinek nincsenek vágyai. Néha egyszerre, ugyanabban a pillanatban ellentétes vágyak vannak bennem, és nem tudom őket egyszerre megélni, és aztán választok, vagy egyszerűen történik valami, és máris megváltozott minden.

Szerző: Merci

Merci — Fri, 01 May 2009 19:40:44 +0000

tapasztalatom szerint az a megoldás, ha egyikünk sem köt kompromisszumot… tudom, hogy ez önzőnek hangzik, meg minden, de ha valamiről tudom, hogy másképp fogom csinálni ha lesz legközelebb, akkor ez az
olyan sok minden volt, amiről azért mondtam le, mert ő azt hitte, hogy az nem lenne jó nekünk – és viszont