Csak felnőtteknek


[dropcap]L[/dropcap]ehengereltem már az első pillanatban, ahogy belépett az ajtón. Nem volt nagy kunszt. Élvezi. Szerencsére nem bizonytalanodik el tőle, sőt… Sem a műszempilláktól, a vörös ruhától, a vörös tűsarkútól, a sminkemtől, a rendezett frizurámtól, amit később hármasban zilálunk szét.
Bámul rám. Azt mondja, eszméletlen ez a femme fatale-os külső. Nem vagyok én femme fatale, csak egy bizonytalan és nárcisztikus cica, ribanc vágyakkal, aki így védekezik. Mi ellen? Tényleg, mi ellen is? (Tudja mi ellen, de erre most inkább nem térünk ki. a szerk.)
Ahogy meglátom őt, nedves leszek. A testem már ismeri. Az orrcimpáim behívogatják az ismerős szagokat, ujjaim a puha és kemény bőrt simogatják. Két kézzel kapaszkodom a nyakába. Végre itt van megint. Pé mindentudó mosollyal egy pezsgőtablettát dob a poharába. Figyeli, ahogy oldódik, pezseg a vízben. Minden pillanatnyi pezsgés merénylet ellenünk, mert én már tűkön ülök. Vonszolnám be a hálószobába, pedig itt a konyhában is jó. Alig pár mondatot beszélgetünk csak, aztán elmerülünk egymásban. Csatlakozik hát Pé is, nem kínoz tovább. Gyakorlott  mozdulattal húzza le a cipzárt a ruhámon, negyed órája pont ő húzta fel.
Pé szeret nézni is minket, miközben együtt vagyunk. Meg tudjuk érteni. A test, ami már sokszor volt a tiéd, amit már olyan jól ismersz, de most mégis máshogy. Most kívülről, más szögből látod azt, amit amúgy te művelsz vele. És átérzel minden mozdulatot.
Azt mondják, ilyenkor vagyok a leggyönyörűbb, ahogy mámorosan tobzódok az impulzusokban, amik egyszerre több irányból is érnek. Lubickolok a figyelmükben, és az élvezetükben. Ez az én világom, ez az én elemem. Élek.
Később meztelenül, magassarkúban állok a tükör előtt. A szemem élénkzölden világít. Dorombolok a boldogságtól.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

4 Comments

  • Big Cat
    February 13, 2009 at 23:45

    Ez itt a reklám helye: Mert megérdemled! :)
    Egészségetekre! :P

  • Solka
    February 14, 2009 at 11:42

    Hm… :-)

  • Emese
    September 28, 2009 at 14:55

    Szia!
    Véletlenül keveredtem ide, de nagyon örülök neki. Nagyon-nagyon irigyellek, hogy így tudsz írni ezekről az érzésekről. Olvastam és elárasztottak a saját emlékeim. Köszönöm, hogy megfogalmaztad helyettem is, amit annyira jó néha érezni… :)

  • puding
    pudingocska
    September 28, 2009 at 15:09

    Szívesen.:)

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.