Nagyon undé lesz, szólok előre.
Pé napi ügyesbajos dolgaink elintézésének helyszíneit nagyrészt kerékpáron közelíti meg. Van úgy, hogy közben telefonon beszélünk (mert az egymást közt nekünk ingyé van). A minap is ez történt. Pé teker, és lökjük a sódert. Közben szipákol.
Én: -Kellene a bicajosoknak két cső az orrába, ami összegyűjthetné a taknyot egy tartályba.
Pé: -És mit csinálnának a takonnyal?
Én: -Csinálhatnának belőle ragasztót.:)
Én is undi leszek! :D Anno az átkosban, a 70-es években volt egy orosz papírragasztó, ohne oldószer, kisiskolásoknak, amit csak “lótakony”-nak hívott mindenki a színe és az állaga okán. Ki tudja… :D
kreatív… :P
nem is annyira undé :D
De tényleg kéne valami, emlékszem amikor még gyorskoriztam, az egyik csapattársam siklott vagy 70-el, amikor megjelent egy fél méteres takonycsík, ami lengett jobbra balra az orrából, csak ugye nem törölhette meg, mert akkor kiesik a ritmusból :D
Anyám.:D
:) :) ezt úgy elképzeltem és itt szórakozom magamban
Erre a hiányra egy egész vállalkozást fel lehet építeni- erre nem gondol senki???
ugye.:)))
El is képzeltem, amint egy ilyen terméket hirdetnek a tévében. :) Kb. abban a stílusban, ahogyan a konyhai csodagépeket szokták… :D
hehe, elég vicces lenne.:D
Bírom a kreatív megoldásokat! :)
Nagy ötlet.
Nekem meg az jutott eszembe… de ez maradjon köztünk, mert üzleti titoknak minősül, és le kellene formáznom a gépeteket az agyatokkal együtt, amit ugye senki sem szeretne… szóval, hogy kéne a vállalkozóbb kedvűek orrába egy kicsiny lyukat lyukasztani, amit aztán dekoratív orrpiercinggel, vagy kis kővel, figurával lehetne díszesen takarni. És hogy miért van szükség minderre? Hát hogy nádhásan is könnyebben foglalkozhass a partnereddel! :)