Mese, mese mátka

Zúg egy kissé a fejem. Túl sok most a világ nekem, vagy túl kevés. Mindegy. Valahogy nem vagyok most harmóniában. Vagy épp a diszharmónia a harmóniám.
Kezd elegem lenni magamból, és kezd elegem lenni a nyavalygásomból, a betegségből, a gyengeségből. Nem tudom, mit kellene másképp csinálnom.
Egy ideje sötétség vesz körül. Mintha egy mély barlangból néznék kifelé. Minden múlt körülöttem és elmúlás. Eleinte játéknak vettem, de nem akarom elkábítani magam hazugságokkal, álmokkal és illúziókkal. Most nem. Az erő velem van. Tudom. Érzem magamban, érzem az ujjaimban, de nem tudom, mihez kezdjek vele. Össze kell szednem magam.