Meder

Alapvetően nincs semmi. Nem történik semmi különös. Az élet folyik, a sodrása lassú, de állandó, sokat bujdokol a föld alatt, hogy aztán feltörjön újra.
A világ él és mozog, én meg szemlélődöm, és jól elvagyok. Szeretem a békét. Igazi alkotóidő van most.

Annak idején egy évig tanultam asztrológiát. Igazából a Patri akart azt tanulni, én meg elmentem vele. Aztán a Patri terhes lett, és messzire költözött, engem meg egyedül már nem érdekelt annyira az asztrológia.

Az asztrológia, mint minden apró jeleken épülő rendszer lenyűgöz, mert az csendül ki belőle, hogy minden harmonikus, és minden rendben, nem veszik el semmi, és valahol az egész mélyén állandó biztonság és béke van. Most nem az újságok horoszkópjáról beszélek, és nem is arról, hogy mint mindent, úgy az asztrológiát is csillióképpen lehet értelmezni.

A szűz jegyében születtem. Tudjátok, a rendszerető, tisztaságmániás, aprólékos szűz jegyében, ami annyira nem jellemző rám. De meditációban a biztonságos terem egy aranyló búzamező. Olyankor szőke vagyok és kék a szemem. Kenyér nélkül nem tudom elképzelni az életem. Az aszcendensem mérleg. Hát igen, Vénusz az én fő istennőm, nincs kecmec. És ott az a fránya Plútó. A 12-es ház legvégén, rámászva az elsőre. Bang! Az ördög, a változás, a robbanás, átalakulás elsöprő szimbóluma, és áthatja az egész életemet, akár akarom, akár nem. (Igazából nem hatja át szerintem, hanem leírja az engem mozgató energiákat.)

Amikor asztrológia órán az én képletem került sorra, a szex volt a téma. (Idősebb férfi tanár.) Azt mondta, a Plútó jó párosítás a szűzzel. A szűz technikás, a Plútó pedig maga a tűz. A másik téma, ami szóba került a képletemmel kapcsolatban, az a bezártság. Itthon dolgozom. Keveset járok el. Néha börtönnek élem meg, de általában biztonságnak, pláne, mert Pé szinte folyamatosan itt van velem, mellettem, még ha néha az agyamra megy, akkor is :). Azon tűnődtem, hogy talán ennek köszönhetem, hogy befelé ennyire ki tudtam nyílni. Talán azért mert kevés emberrel találkozom fizikailag, és főleg olyanokkal, akiket szeretek, és akik szeretnek. Az időm nagy részében nem kell szerepet játszanom, hacsak nem magam előtt teszem. A múltkor feltűnt, hogy már több, mint két hónapja nem néztem tévét, és észre sem vettem, nem is hiányzott. Talán kívülről beszűkültnek tűnik az életem, (és őszintén szólva, néha én is így gondolom), de fura, mert így tudok elmerülni az emberekben. Nem csak magamban, hanem bennetek is. Én szeretem ezt. Úgy érzem, kevesebb forgácsolódik szét feleslegesen, és többre jutok. Nem azért írtam ezt le, hogy megerősítést keressek, vagy kritikát, hanem mert mostanában tisztázódott le ez bennem így. És valahogy ettől könnyebbnek érzem magam, és azt érzem, hogy azt élem, aki vagyok. Valamint vágyom egy szép swingeres estére, vagy egy egész napra. Köszönöm a figyelmet.