Ismer engem már pelenkás korom óta. Amolyan tiszteletbeli rokonai vagyunk egymásnak. Mindig jókat mulatok rajta. Szeretem őt is, és a családját is. A lányai egyidősek velem. És mindig bókol. Én meg cserébe mindig lealázom, és szeretjük ezt a játékot. Holnap este beugrik hozzám, mert anyunak küld valamit.
Ő: -De azért ugye lesz rám két perced?
Én: -Esetleg ki tudok szorítani.
Ő: -Csak hogy váltsunk pár szót. És persze igazából azért, hogy addig is nézhesselek. Majd veszek be előtte nyugtatót.
Én: -Te szegény, úgy sajnállak.