Azt mondja, nagyon jó, hogy a férfi fizikailag ilyen erős. Felkapja, mint egy tollpihét. És a férfi néha birkózni akar vele. Két vállra fekteti. Birkózni én is szeretek, mondom, és a fejemben máris ott az emlék, ahogy kapálózom Pé alatt, és komolyan veszem. Nagyon komolyan. Ha le tudsz győzni, megkaphatsz, de harcolni fogok. Le kell, hogy teperj fizikailag, és lélekben is. Amikor birkózunk, nem adok semmit ajándékba. Az a tiéd, amit el tudsz venni. Ő meg azt mondja, a férfi szerint, vele nem jó birkózni. Mert amikor a férfi azt mondja, hogy és én most úgy, de úgy meg foglak baszni, akkor ő erre azonnal rávágja, hogy jó. Talán egyszer mégis ki kellene próbálni, teszi hozzá. És én meg mosolygok. Imádom hallgatni, és annyira el tudom képzelni. És hamarosan megint játszani fogunk mi ketten. Azt mondja, a hajam legyen olyan csigás, mutatja milyen, és öltözzek szobalánynak. Én meg azt mondom, rendben, és alig várom.
[pro-player width='500' height='310' type='video' image='http://pudingocska.com/wp-content/uploads/2009/11/preview.jpg']http://www.pudingocska.com/wp-content/video/manor.flv[/pro-player]
El kell engedni! Különben sosem szabadul el!
Ha viszont elszabadul, nem szabad gátat szabni neki, különben nem olyan lesz, mint gondoltad…
Ezt kifejtenéd bővebben?
Ha valamit régóta dédelgetsz magadban titokban, majd eljutsz odáig, hogy ezt elmondod a másiknak, és nem találsz negativ fogadtatásra, akkor eljön az alkalom, amikor úgy gondolod, elég bátor vagy hozzá, hogy megtedd azt, amiről beszéltél. Mert beszélni sem könnyű néha, de ha azon túl vagy, akkor még ott van a “Mikor tegyem meg? Most vajon, ha elkezdeném…?” vivódása, hiszen mindenhez hangulat kell…
A lényeg, hogy amikor belevágsz, már ne fogd vissza magad olyanokkal, hogy mi van, ha mégis rosszul gondoltam, mit fog szólni, vagy akármi, tudomisén. Ha úgy gondolja, valami zavarja szólni fog, vagy utólag megbeszélitek (ami egyébként is fontos)
Ha havat robbantasz, adj teret a lavinának!
Asszem nagyjából igy gondoltam…
(remélem, nem voltam túl körülményes)
Akkor jól értettem. De nem érzem, hogy ez most ilyen helyzet lenne. Mivel már léptem túl a határaimon, nem is egyszer, már felismerem, amikor megint arról van szó. Aktuálisan ez a szobalányos játék az ő játéka, amiben szívesen és nagy-nagy örömmel részt veszek, Pé meg pláne szívesen végignézi :D. Ha zavar valami szólni fogok, naná. Az én játékom egy másmilyen játék lesz. Az is elindult már a maga útján. Pé nélkül bele se vágnék.
Hmm… kiváncsivá tettél…
Persze az az én bajom… :P
jól látod, hehe:D:D (gonoszan vigyorog, de azért nem olyan gonoszan)