Szimpatikus

Kint bementem a gyógyszertárba, mert megkértek egy szívességre. Szép, nagy gyógyszertár, drogéria, meg még ki tudja mi minden egyben. Még az is ki van írva, hogy kérheted a patikust, hogy külön kis szobában, diszkréten adhasd elő a mondanivalódat. Szóval pudingocska be. A pultnál két pénztárgép, az egyiknél egy hölgy szolgál ki egy másikat, a vevő épp fizet. A másik pénztár üres. Beállok a sorba. Nézelődök, és felfedezek egy sötét hajú, jóképű fickót, aki engem méreget. Láthatóan bejövök neki. Helyes. Nos, ő is nekem. Cickókidobós top, szexi smink, szempillarebegtetés, kihúzom magam, mosolygok. Emberünk kivágódik a háttérből, gyorsan beáll a másik pénztárgéphez, kérdezi, mit kérek. Abban a pillanatban bevillant, hogy miért is vagyok ott.
Én (akadozó lélegzettel, angolul dadogva): -Ööö… Fingásra szeretnék valami gyógyszert kérni.
Ő (némileg hervadtan, de kötelességtudóan): -Fel is szokott puffadni?
Én: -Nem, nem szoktam, de nem nekem lesz, és sajnos nem tudom, fel szokott-e puffadni, csak megkért, hogy vigyek neki rá gyógyszert.
Ő: -Mennyire súlyos eset?
Én: -Szerintem, nem súlyos, de ő annak érzi.
Ő: -Először ezt akartam javasolni (Immogas nevű gyógyszer), de talán ez jobb lesz (Deflatin), ez segít az emésztésben, és a szelek ellen is hatásos. (Bakker, most már tudom, ha fingásról van szó szépen körbe lehet írni az időjárásjelentéssel, nem kell ilyen alpárian kifejezni magam, ahogy eddig.)
Mindenesetre emberünk végre kicsit felélénkült, ezért azt már nem kérdeztem tőle meg, hogy, tessék mondani, a Hemoclin mennyibe kerül?