Nem érkeztek meg. És baromi könnyű ezt mondani úgy, hogy valaki nem ismeri a helyzetünket! Bocs, de ezen újra és újra felhúzom magam, amikor emberek azt ajánlgatják, hogy vállaljunk gyereket! Egy gyerek bevállalása óriási felelősség, nem csak azon múlik, hogy jaj, úgy szeretnék egy gyereket! Még a cicáinknak sem tudjuk megadni azt, ami járna nekik.
Akkor is ilyen könnyen írnátok ezt (mert nem vagy egyedül), ha tudnátok, hogy annak az esélye, hogy a Pével közös gyerekünk Down-kórral születik: 80%; hogy annak az esélye, hogy teherbe essek, a nullához konvergál; hogy annak az esélye, hogy kilakoltatnak minket, és nem tudunk hová menni, most éppen 50%; hogy annak az esélye, hogy szülés utáni depresszióm lesz 90% körül mozog? Túl könnyen dobálóztok ezzel a témával! És a négy okból egyről tudom, hogy fennáll, a többiről meg fogalmam sincs.
Különben meg ez a kép nekem most rólam szól, és az apámról, amilyen nem volt velem, amit nem kaptam meg. Olyan húrokat penget a szívemben, amik nagyon jól esnek. Jó nézni ezt a képet és beleérezni az emberek közti ősöreg kapcsolatba és egységbe, a fájdalomba, megbocsátásba, együtt átélt kalandokba, és egy egészen más, tiszta jövőbe.
Elnézést, látom komoly rejtett sebeket kapirgálok. Természetesen egyetértek veled, ha ennyi a komoly probléma, akkor erősen kockázatos a dolog.
Nem tudtam a gondokról, nem vagyok szadista.
Tudom, hogy nem vagy az.:) A kifakadást sajnálom, csak sokszor hallom ezt, és most menstruálok, így kevés vér maradt a nyugalmasabban kommunikáló felemben.:D
Az meg szerintem elég szomorú, hogy túl sokan vágnak neki felelőtlenül a gyerekvállalásnak.
Alapvetően, amikor valaki ilyet ír, mint te, hogy ne álljak ellen az anyai ösztöneimnek, az bók akar lenni, mert úgy gondolja, hogy elég érett vagyok hozzá, hogy anya lehessek.
Csak az a helyzet, hogy én meg tudom, hogy nem vagyok az. Amikor elhalasztottuk a gyerek-projectet anno, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, szomorú voltam. Azóta meg nem győzök hálát adni azért, hogy nincs gyerekünk, és nem csak a külső körülmények miatt. Minden gyereknek olyan gyerekkort kívánok, mint amilyet az öcsémék tudnak adni a kisfiúknak. Bárcsak megkapnák.:)
Tom Funtom védelmében, mert ennyire ismerni vélem: Nem rossz szándékkal mondta, nem akart megbántani, ebben egészen biztos vagyok…
Ha nem kommenteled ezt a képet, az emberek többségének pozitív dolog jut eszébe. Az általad leírtakat nem tudhatja egy mezei kommentelő, nyilván.
Ezt én értem, csak folyamatosan ezt hallom, és már az agyamra megy.
Nekem is abszolút pozitív a gép. Attól, hogy nem kaptam ezt az apámtól, még át tudom érezni, és szeretem is átérezni, és örülök, ha boldog családot látok, és jó szülő-gyerek kapcsolatot, pláne apa-gyerek kapcsolatot. Csak sajnos kevés ilyet látok. :(
Most nem dicsekvésképp, de… nekem csodálatos apum volt. szóval vannak igazán kivételek. :)
és teljes mértékben egyetértek veled gyerekvállalással kapcsban. meg…nem is minden embernek szabadna, nem csak idő kérdése.
további szép napot, megyek megkeresem picurokat ^^
*ölel, szorosan. mert szeret ölelni…
Szerintem mindenkinek van olyan témája amire ugrik.
Igazad van Pudingocska, gyereket csak felelősséggel. Túl sokan vannak, akik nem így tesznek.
Én a “Költözz össze Cattel” témára ugrom. Mintha az csak úgy menne…. Meg a “menj el dolgozni a bkv-hoz ellenőrnek stb” :S
Csak így tovább, jól csinálod (legalábbis úgy látom) :)
Még úgy sem könnyű egy gyermeket felnevelni, hogy esetleg megvannak az anyagi körülmények. A két szülő is igen fontos tényező, és a környezet is, ahol a csemete felnő. A gyerekvállalás szerintem egy olyan bonyolult kérdés, amire nem is lehet valójában felkészülni, csak úgy vélni, elérkezett az ideális idő hozzá… de hogy aztán mi történik majd…?
Örülök, hogy nem vagy könnyelmű, az ilyet nagyon meg kell fontolni. Azért mondom, mert… én nagyon nem gondoltam ezt át annakidején… ám igyexem a tőlem telhető legjobbat nyújtani az Oroszlánkölyöknek. Csak remélni tudom, hogy elég is lesz…
Ez a kép istenem csodálatos..és persze én is megértelek Pudingocska..csakhát tudod..az írásaidból az derül ki, hogy ti ketten Pével szeretitek egymást..úgy komolyan és és…de inkább nem folytatom..szívesen elmondanám neked, hogy miért is írtam azt, amit, amitől…de terhelni nem akarlak vele, se téged, se az olvasóidat. Csak nagyon de nagyon sajnálom…
Hogy ez mennyire szép! :) Puszillak drága.
Köszönöm.:)
Nocsak – csak nem érkeztek meg az anyai ösztönök ?
Ne állj ellen nekik :).
Nem érkeztek meg. És baromi könnyű ezt mondani úgy, hogy valaki nem ismeri a helyzetünket! Bocs, de ezen újra és újra felhúzom magam, amikor emberek azt ajánlgatják, hogy vállaljunk gyereket! Egy gyerek bevállalása óriási felelősség, nem csak azon múlik, hogy jaj, úgy szeretnék egy gyereket! Még a cicáinknak sem tudjuk megadni azt, ami járna nekik.
Akkor is ilyen könnyen írnátok ezt (mert nem vagy egyedül), ha tudnátok, hogy annak az esélye, hogy a Pével közös gyerekünk Down-kórral születik: 80%; hogy annak az esélye, hogy teherbe essek, a nullához konvergál; hogy annak az esélye, hogy kilakoltatnak minket, és nem tudunk hová menni, most éppen 50%; hogy annak az esélye, hogy szülés utáni depresszióm lesz 90% körül mozog? Túl könnyen dobálóztok ezzel a témával! És a négy okból egyről tudom, hogy fennáll, a többiről meg fogalmam sincs.
Különben meg ez a kép nekem most rólam szól, és az apámról, amilyen nem volt velem, amit nem kaptam meg. Olyan húrokat penget a szívemben, amik nagyon jól esnek. Jó nézni ezt a képet és beleérezni az emberek közti ősöreg kapcsolatba és egységbe, a fájdalomba, megbocsátásba, együtt átélt kalandokba, és egy egészen más, tiszta jövőbe.
Elnézést, látom komoly rejtett sebeket kapirgálok. Természetesen egyetértek veled, ha ennyi a komoly probléma, akkor erősen kockázatos a dolog.
Nem tudtam a gondokról, nem vagyok szadista.
Tudom, hogy nem vagy az.:) A kifakadást sajnálom, csak sokszor hallom ezt, és most menstruálok, így kevés vér maradt a nyugalmasabban kommunikáló felemben.:D
Az meg szerintem elég szomorú, hogy túl sokan vágnak neki felelőtlenül a gyerekvállalásnak.
Alapvetően, amikor valaki ilyet ír, mint te, hogy ne álljak ellen az anyai ösztöneimnek, az bók akar lenni, mert úgy gondolja, hogy elég érett vagyok hozzá, hogy anya lehessek.
Csak az a helyzet, hogy én meg tudom, hogy nem vagyok az. Amikor elhalasztottuk a gyerek-projectet anno, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, szomorú voltam. Azóta meg nem győzök hálát adni azért, hogy nincs gyerekünk, és nem csak a külső körülmények miatt. Minden gyereknek olyan gyerekkort kívánok, mint amilyet az öcsémék tudnak adni a kisfiúknak. Bárcsak megkapnák.:)
Tom Funtom védelmében, mert ennyire ismerni vélem: Nem rossz szándékkal mondta, nem akart megbántani, ebben egészen biztos vagyok…
Ha nem kommenteled ezt a képet, az emberek többségének pozitív dolog jut eszébe. Az általad leírtakat nem tudhatja egy mezei kommentelő, nyilván.
Ezt én értem, csak folyamatosan ezt hallom, és már az agyamra megy.
Nekem is abszolút pozitív a gép. Attól, hogy nem kaptam ezt az apámtól, még át tudom érezni, és szeretem is átérezni, és örülök, ha boldog családot látok, és jó szülő-gyerek kapcsolatot, pláne apa-gyerek kapcsolatot. Csak sajnos kevés ilyet látok. :(
Most nem dicsekvésképp, de… nekem csodálatos apum volt. szóval vannak igazán kivételek. :)
és teljes mértékben egyetértek veled gyerekvállalással kapcsban. meg…nem is minden embernek szabadna, nem csak idő kérdése.
további szép napot, megyek megkeresem picurokat ^^
*ölel, szorosan. mert szeret ölelni…
Szerintem mindenkinek van olyan témája amire ugrik.
Igazad van Pudingocska, gyereket csak felelősséggel. Túl sokan vannak, akik nem így tesznek.
Én a “Költözz össze Cattel” témára ugrom. Mintha az csak úgy menne…. Meg a “menj el dolgozni a bkv-hoz ellenőrnek stb” :S
Csak így tovább, jól csinálod (legalábbis úgy látom) :)
Még úgy sem könnyű egy gyermeket felnevelni, hogy esetleg megvannak az anyagi körülmények. A két szülő is igen fontos tényező, és a környezet is, ahol a csemete felnő. A gyerekvállalás szerintem egy olyan bonyolult kérdés, amire nem is lehet valójában felkészülni, csak úgy vélni, elérkezett az ideális idő hozzá… de hogy aztán mi történik majd…?
Örülök, hogy nem vagy könnyelmű, az ilyet nagyon meg kell fontolni. Azért mondom, mert… én nagyon nem gondoltam ezt át annakidején… ám igyexem a tőlem telhető legjobbat nyújtani az Oroszlánkölyöknek. Csak remélni tudom, hogy elég is lesz…
Ez a kép istenem csodálatos..és persze én is megértelek Pudingocska..csakhát tudod..az írásaidból az derül ki, hogy ti ketten Pével szeretitek egymást..úgy komolyan és és…de inkább nem folytatom..szívesen elmondanám neked, hogy miért is írtam azt, amit, amitől…de terhelni nem akarlak vele, se téged, se az olvasóidat. Csak nagyon de nagyon sajnálom…
Tudom, Ráhi, tudom.:)