És megérkezett a három barack. Kettő még kemény, de a harmadik, a harmadik az puha, és az illata mennyei ígéret. Forgatom a kezemben, aztán odaállok a csap elé, hogy lemossam. Nem, nem mások érintésének a nyomát, az eszembe sem jut, hanem a kis szúrós pihéket. Állok meztelenül a csap előtt, és hűvös víz folyik a barackra. Elzárom a vizet. A barackot a számhoz emelem, és beleharapok. A lé rögtön kitör az ajkaim közül, és lassan, édes nyomot hagyva lecsurog a nyakamon, le a mellemre. Csiklandoz. Talán tovább haladna, de nem engedem, visszasimogatom a számba. Az enyém. Az enyém teljesen. Nekem pazar. Vajon, vajon a baracknak milyen?
És a cseresznye. Érzéki élmény. Feszes és vörös, szeretem szopogatni is, a nyelvemmel simogatni, vagy forgatni a számban. Szabadon hagyja, hogy a magamévá tegyem, mintha csak ez lenne a sorsa, mégsem passzív. Egy kicsit sem, hiszen roppan a fogaim közt, a leve elárasztja a számat, az íze pedig pazar.
Néhány ételhez, ízhez emlékek kötnek. Ott van ugye a barack. Vagy ott van például a somlói. Gimnazista voltam, és koleszos. A Bubóval videózni készültünk, amikor megláttam a tékában egy somlóit. Előtte nem szerettem, de akkor nagyon megkívántam, így meg is vettem Emlékszem, hogy gyönyörködtem benne, mielőtt az első adag a kanalamra került volna, és ahogy bekaptam, és megéreztem az ízét, és a puhaságát, és annyira finomnak találtam, hogy elkezdtek folyni a könnyeim. Mintha addig soha nem éreztem volna igazán egy ízt se, mintha az lenne az első falat életemben.
Vagy a caffe noir, és ahogy Ő nekem készíti, dúdol és mosolyog.
Vagy a jaffa. Ülök a kávézóban, fent a galérián és jaffát iszom. Mellettem ablak, ha lenézek, embereket látok, akiknek fogalmuk sincs róla, hogy nézem őket. Innen fentről valahogy minden annyira más. Érinthetetlen vagyok. Mintha nem lennének gondok, problémák, nem lenne idő. Néha arra gondolok, talán még mindig ott ülök egy megfagyott, békés pillanatban, és ami azóta történt, nem más, mint egy álom. Hogy az egész világ csak egy álom. Jaffa íze a számban, előttem félig tele a pohár.
Pudingocska,
most legalabb tudom,h mivel(is) lehet Teged levenni..:)minimalis a konyhatudomanyom,de a somloiban..abban ott vagyok:)
finomságokkal mindig le lehet venni a lábamról.:)
…es,megint kikotottunk a labnal..:)
Nade lányok :))) Én is édesszájú vagyok ;)
..akkormost dontsuk el,h mit,kirol,hogyan,mikor,hol..:)
benne vagyok, döntsük el!
A lakásod tele van igazi nyalánksággal! :P
Kéjenc luvnya … :P :)
Az.:P
Ritkán olvasni ilyen érzéki gyümölcs evésről… :)
Pudingocska, nem vagy te egy kicsit kívános….? ;)
Ez nem a kívánós-ságról szól. Eléggé más…
Arról, hogy mennyire lehet élvezni az életet egészen apró dolgokban is…
Ez jó volt. Köszönöm. :)
És igen. Jó néha azt érezni, hogy te csak vagy, mintha kívülálóként néznéd ezt az egész rohanó világot minden zagyvaságával és szépségével együtt. :) Irigyellek a jaffás kávézódért. Egyszer megmutathatnád. :)
Különben egy elég semmilyen hely.:D:D:D De szívesen.:) Nem tudom, megvan-e még. Úgy 5 éve volt ez az egész.
Juhújjjjj!!! Jaffázni fogok Pudingocskával. :) /*ugrál, énekel, táncol, pörög*/ :D
Egyébként a semmilyen helyek az egyik legjobb helyek. :)
:D Örülök, hogy örülsz neki.:D
Naná, hogy örülök. :) És be is hajtom. :)
Mikor? Mikor? Mikor? Mikor? :D
Írok, megígérem.:)
De már csak a hónap legvége szabad legkorábban. Vár ránk egy bírósági tárgyalás, és rettegek, hogy mi lesz. Addig már senkinek nem ígérek semmit.
Itt le vagyok maradva valamiről, vagy már megint csak a lukas memóriám. :(
Milyen tárgyalás?
nem lyukas. csak nem írtam le ide. néha mondom, hogy annyi mindent nem tudtok még rólam. (szomorúan mosolyog)
/* Szivacs elővarázsol egy szál virágot a kalapjából és átnyújtja Pudingocskának, hogy letörölje vele a szomorú mosolyt az arcáról. Pudingocska ahogy átveszi egyből tudja, hogy nem lesz semmi baj és máris kisüt a nap. Bár Pudingocska ekkor egy kicsit furán néz, hiszen elvégre éjjel fél egy van, de egy válrándítással túlteszi magát a dolgon és fütyörészve elrepül a szál virággal a kezében. */
:D Köszönöm szépen.:D