Kert

Dolgos pudingocska olyat, de olyat csinált. Elültette a muskátlikat a virágtartó ládába. Sk a saját finnyás kacsóival. És még élvezte is. A szinte fekete virágföld tapintása olyan bársonyos volt, hogy külön élvezet volt belesimítani a ládába.
A kert életre kelt. A jácintok illatát a nyitott ablak mellett is érezni. A szomszéd liliomfája (azt hiszem az) virágba borult. Ma felfedeztem, hogy szamóca is terem a kertünkben. Már virágzik is. Lesz majd meggyünk vagy cseresznyénk, még nem tudom melyik. Nem a mi fánk, hanem a szomszédból lóg át néhány ág. Pont annyi, amennyi nekünk elég. És a hátsó kertünk tele van ibolyával. Lila, kék és fehér mezők mindenfelé. Vétek lenne füvet nyírni amíg virágoznak, nem is fogunk. Különben is szeretem a burjánzó kerteket, a magas füvet. Amikor kivisszük a Turbót sétálni, azonnal elkezd hemperegni.
Mondtam Pének, hogy ideje megvenni a bográcsot, mert amíg nincs grillezős idő, addig is lehetne már kint főzni. Amennyire be voltam bújva a házba, most annyira kívánkozom kifelé. Bárcsak lenne egy laptopom. Minden vágyam egy saját kuckó a teraszon, párnákkal. Szeretném, ha átjárna a soha meg nem álló szellő. Amikor hazaérek valahonnan, az első dolgom egy mélyet szippantani a levegőből. Szeretnék részese lenni a természet folyamatos megújulásának. Tudom, hogy hamarosan virágba borulnak a rózsatövek. Sokféle színű rózsánk van itt.
Alig várom a lomtalanítást. Kifelé mindennel, ami nem kell. Áramlás. Szeretem.