Most nem a design, meg ilyesmi. Most a blog. Barát is, ellenség is, és egyik sem. Én vagyok, és még sem én. Ad is és elvesz is. És még folytathatnám. Pedig blog. Szimplán. Sem több, sem kevesebb.
Ó, hogy benne vannak a gondolataim, a vágyaim. Benne vannak. Néha túl sok is, néha meg kevés, de megígérem, hogy ezekkel a hülye hasonlatokkal nem dobálózom, úgysem ragadják meg rendesen a lényeget.
Amikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam, hogy ez lesz. Hogy ilyen nagyon beszippant magába. És azt sem, hogy ennyire szeretni fogom. Nem magát azt, hogy blogolok, hanem a blogokat. Azt gondoltam, napló, nagy szám. Aztán olvasgatni kezdtem a blogokat, és olyan valós mélységek tárultak fel, amikre nem is gondoltam. Megszerettem embereket, akikkel soha nem is találkoztam. Élveztem a társaságukat, aztán egyszer csak eltűntek. És jöttek új emberek, de egy ember soha nem fog tudni pótolni egy másikat. Hiányozni fognak.
A blogol egyben egy közösség is. És nagyon hiányozni fog ez a része. És sokkal kevesebben fognak olvasni, és örülök neki. Tudom összevissza ez az egész. Bennem is az van. Nagy katyvasz. Itt az újabb takarítás ideje, de valahogy nem akarok mégse tiszta lenni. Most nem akarok semmit, és azt hiszem jelen pillanatban nem tudna boldoggá tenni semmi, úgyhogy akkor meg minek is bármi? Nem vagyok boldogtalan sem. Születek és meghalok minden pillanatban, és mondat végére már más ember vagyok, mint aki a mondat elején voltam. Tök mindegy milyen.
jó lenne kipróbálni 
Egy kis off a varrónő...
..nem egy csöppet sem volt össze-visszaság amiről írtál, sőt pontosan én is ezt érzem, vagyis vannak a blogon a kedvenceim és kb 60%-kuk bezárt,szüneteltet és egyszerűen mások nem tudnak a helyükre lépni,tudom ostoba dolog,de ahogy írtad,egy ember soha nem fog tudni pótólni egy másikat…mindegyiket másért kedvelem,kedveltem…
Most rövid idő alatt többen tűntek el, és annyira hiányoznak. Megértem őket, csak önző vagyok, és akarom őket.
Azt látom, hogy a tavasz közeledte valahogy mindenhol felborzolta a kedélyeket. Pedig ez nem így szokott lenni. De minden le fog tisztulni és kisüt majd a nap
Igen, én is ezt látom. Az előrejelzésben is egyetértek.:D
Én is eltűntem félig-meddig, irni nem irok, de a “blogolásról” nem tudtam leszokni. Szinte mindennap belépek és hűségesen végigolvasgatom a kedvenceket. Néha még újakba is benézek. Téged itt is foglak olvasni
Örülök neked nagyon. Nem gondoltam, hogy ilyen rendszeres blogolvasó maradtál.
én is jövök mindig majd. de értelek. velem is hasonló van/ volt. főleg a kedvencekkel
Most egy szigeten vagy. Gyönyörű, csak a Tiéd, és vágytál is rá.
De ezzel kiléptél a közösségből. Mert egy ilyen oldal közösség. A pudingocska.com pedig egy sziget.
De majd megszokod ezt is.
Igen, tényleg sziget, és valahogy ettől jobban a magaménak érzem.
De hiányzik azért a közösségi rész is nagyon. Meg pár kedvencem is elbúcsúzott az utóbbi időben. De egy visszajött.:)
most látom 15.00 óránál…Kedves tőled..Köszi
Szia
Húúú… Ekkora változásra nem számítottam, de tök jó. Persze kicsit hiányozni fog, hogy nem talállak már a blogol rendszerében, de majd megszokom. Bár ez nehéz ügy, mert szeretem a dolgokat a maguk állandóságában megőrízni, de megoldom majd. Amolyan múlton merengő és az elmúláson folyton kesergő emberke lennék mégis csak. Gratulálok és örülök, hogy boldog vagy!!! Jah és az avatarom sem látszik itt.
( Majdnem elfelejtettem a kötelező szót, amire annó intettél: SZERINTEM 
DDD
Érdekes ez a megkedvelés, ismeretlen emberekkel, akikkel csak a blogokon keresztül “találkoztál”. Nekem is van néhány olyan “barátom”…
mindannyian így vagyunk ezzel…ma is törölte egy barátunk a blogját,sajnálom…
pudingocsa!
nekem előbb volt saját szigetem,úgy kerültem a blogolba,közben a sajátomat is építgettem…
a kettő nem zárja ki egymást
egyrészt mi ide jöhetünk,másrészt neked ott is van helyed…
nem lesz olyan bonyolult,meglátod
legyen szép éjszakád!
ölellek
Itt is meg vagy, biztos megy együtt a kettő.
Kellemes napot!
Én nem tudlak megszokni itt. :-\ De mindegy. Majd idővel igen. Gondolom.
vagy az is lehet, hogy nem. majd kiderül.