Idézek

A történet még mindig az előző.

“Tűzépítő Thomas tudott repülni.
Egyszer leugrott a törzs iskolájának a tetejéről, úgy csapkodott a karjaival, mint egy őrült sas. És repült. Egy másodpercig lebegett, függeszkedett a levegőben valamennyi indián fiú fölött, akik túl okosak, vagy túl gyávák voltak ahhoz, hogy maguk is leugorjanak.
-Repül! – kiáltotta Junior, mialatt Seymour vadul kutatott a levegőben trükkös drótok, vagy trükkök után. De ez igazi volt. Éppoly igazi, mint a por, amibe a zuhanás után földet érve Thomas becsapódott.
Két helyen eltörte a karját.
-Eltörte a szárnyát, eltörte a szárnyát, eltörte a szárnyát! – kántálták valamennyien az indián fiúk, ahogy elszaladtak, csapkodva a szárnyukkal, és azt kívánták, bárcsak ők is tudnának repülni. Gyűlölték Thomast a bátorságáért, a rövid madár-pillanatáért. Mindenkinek vannak álmai a repülésről. De Thomas repült.
Egyik álma valóra vált, épp csak egy másodpercig, épp annyira, hogy valóságos legyen.”