Spaghetti carbonara

Van valahol receptem is, valaha abból szoktam sütni., de mára már inkább ezt is érzésre, vagy, ahogy anyu szokta mondani “gondolomformán” készítem.
Nagyon szeretem a Panzani tésztákat, mert praktikusak. Egy kis emberke jelzi a zacskó oldalán, hogy kábé mennyi tésztát kell számolni emberenként. A spaghettin meg egy kör.
Gondolom igazából nem a spaghettifőzés a lényeg, hanem a Carbonara.
Jó sok parmezánt lereszelek. Személyenként úgy két tojás sárgáját szoktam számolni. (A fehérje megy a fagyasztóba. Lesz belőle hároszorosan csokis kenyér, vagy habcsók. Recept régebben, ha a recept cimkére kattintasz, akkor könnyen megtalálod.)
Csíkokra vágok egy csomó bacont, és egy nagyobb edényben elkezdem pirítani. (Én azt szeretem, ha kicsit ropogósra sül.)
A tojássárgájákat tejszínnel, a sajt felével, és sok borssal jól összekeverem.
Ideális esetben egyszerre pirul meg a bacon, és fő meg a spaghetti. A spaghettit leszűröm, és azon melegében ráöntöm a piritott baconre, (ami alatt továbbra is ég a láng.) Összeforgatom őket, majd ráöntöm a sajtos, tojásos keveréket, és jól összekeverem a spaghettivel. Rövid idő múlva leveszem a tűzről, és azonnal tálalom. Rászórom a maradék sajtot, és ha kell, még borsozom.