Spaghetti carbonara

Van valahol receptem is, valaha abból szoktam sütni., de mára már inkább ezt is érzésre, vagy, ahogy anyu szokta mondani “gondolomformán” készítem.
Nagyon szeretem a Panzani tésztákat, mert praktikusak. Egy kis emberke jelzi a zacskó oldalán, hogy kábé mennyi tésztát kell számolni emberenként. A spagettin meg egy kör.
Gondolom igazából nem a spagettifőzés a lényeg, hanem a carbonara.
Jó sok parmezánt lereszelek. Személyenként úgy két tojás sárgáját szoktam számolni. (A fehérje megy a fagyasztóba. Lesz belőle háromszorosan csokis kenyér, vagy habcsók.
Ideális esetben egy kis füstölt házi szalonnát csíkokra vágok (de néha beérem baconnel is), és egy nagyobb edényben elkezdem pirítani. (Én azt szeretem, ha kicsit ropogósra sül.)
A tojássárgájákat tejszínnel, a sajt felével, és sok borssal jól összekeverem.
Ideális esetben egyszerre pirul meg a bacon, és fő meg a spagetti. A spagettit leszűröm, és azon melegében ráöntöm a pirított szalonnára, (ami alatt továbbra is ég a láng.) Összeforgatom őket, majd ráöntöm a sajtos, tojásos keveréket, és jól összekeverem a spagettivel. Rövid idő múlva leveszem a tűzről, és azonnal tálalom. Rászórom a maradék sajtot, és ha kell, még borsozom.

Az olaszok nem tesznek tejszínt a carbonara spagettibe és a recept egyszerűsége miatt a hozzávalók minőségén múlik a végeredmény.

[related-posts]

Erdei gombás betyárleves

Ha már az előbb így belecsaptam a lecsóba, akkor mellékelem a leves receptjét, amit a családi vacsorára főztem.
Mindenki odavolt érte, nyomtatgathattam a receptet. Annyit változtattam rajta az eredetihez képest,
hogy a gomba egy részét szárított vargányára cseréltem, és mivel utálom a kakukkfüvet, majorannát használtam helyette.
Kolbászból csípős Temesvári került bele.

olyan izé…

Van abban valami vicces, amikor felveszed az álomszép selyemhálóinged, a hajad csillog-villog, feltettél magadra egy pazar ünnepi sminket, aztán kivonulsz a konyhába kenyeret dagasztani, és kimered a kocsonyát.

pár beszéd

Pu: -Te csak ne fogdosd a fenekemet! Nem vagyunk most olyan jóban.
Pé: -Miért?
Pu: -Mert nem tartottad be szavadat, azért. Hol van itt tisztelet, he?
Pé: -És ez akkor azt jelenti, hogy nem fogdoshatom a fenekedet?
Bakker, akkorát röhögtem.

aktuális nyitó kép

Viesturs Links
www.photo.net

carbonara spaghetti

Mindenki jót röhög rajta, amikor elmesélem. hogy azért jártam olasz kéttannyelvűbe, mert imádom az olasz kajákat, pedig tényleg.
(és most ne kezdje el senki dícsérni az olasz pasikat, mert az a típus aki “Az Olasz Pasi”, attól behányok, és most enyhén fejeztem ki magam.)
Pé legnagyobb bánatára rendszeresen főzök olasz tésztákat, amiket elnyammog ugyan, de nem ugrik ki a bőréből. A spaghettiben külön szeretem, hogy kanállal és villával kell enni, bár ismertem olyan olasz családot, akik evőpálcikával ették.
Nagy kedvencem a Carbonara spaghetti.
(amit az olaszok állítólag tejszín nélkül csinálnak eredetileg, én úgy is szeretem).
Pudingocska elmegy étterembe. Bepárásodott tekintettel nézegeti az étlapot. Boldogan válogat az ételek között. Mjad amikor megjelenik a pincér, és kérdezi, hogy akkor mit is ennék, akkor kicsúszik a száján, hogy Carbonara spaghetti. Majd nem sokkal később becsúszik a száján a Carbonara spaghetti. Nincs kecmec.

parti smikek

Már jó ideje nem tudok videót berakni ide, pedig már többféleképpen is megpróbáltam. Szóval itt a link. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Ne ijedjetek meg, nem mindegyik annyira nehéz. Az is lehet, hogy valami jó ihletet kapsz. Pazar sminkek. Kár lenne kihagyni.

Kiddy, az ínyenc

Kiddy nálunk a főnökcica. Rettegett Kiddy minden hangosabb lélegzetvételére aki él, és mozog, az fedezékbe vonul. Merthogy Kiddy idült macskanáthában szenved, és kíméletlenül letüsszögi, aki csak az útjába kerül, ha az nem eléggé óvatos.
Kiddy, Pé anyukájánál született a telken. Az összes cica macskanáthás volt, és hiába a sok kezelés, ő soha nem gyógyult ki belőle, pedig bivalyerős immun erősítőket kapott, meg mindenfélét. Úgy volt, hogy Pé egyik nővéréék befogadják. Mi el is hoztuk nekik a telekről, de közben kitalálták, hogy mégse kell nekik. Így aztán maradt nálunk. A Pimpőc, meg a Procki egyből befogadta, és onnantól ő lett a főnök. Turbó, akik kétszer akkora, és kétszer olyan bátor, egész picire zsugorodik, ha a Kiddy csúnyán néz rá. Ha a cicáink összebalhéznak, a Kiddy megy rendet tenni.
Ha a kihúzott kanapéról nézzük a tévét Pével, akkor befurakszik közénk, bemegy a takaró alá, megfordul, majd kidugja a fejét, és a párnánkra teszi. Elhelyezkedéskor fontos szempont a számára, hogy Péhez és hozzám egyformán bújjon, mert azt úgy kell, slusszplassz.
Pé karácsonyi mandulakrémes fehércsokijának a papírja ott hevert az ágy mellett, és a Kiddy teljesen odavolt érte. Végigszimatolta, nyalogatta, aztán testének a lehető legnagyobb százalékát meghempergette papírban. Édes élet, na.

Maxi

Van egy zabálnivaló kutya az egyik kertben. Mindig odajön a kerítéshez, ha hívom, és nem lehet nem megsimogatni a nagy ló fejét buksiját. Hálából jól végignyalogatja a kezemet. Amióta egyszer adtunk neki szalámit, azóta ha lehet, még lelkesebb, ha meglát minket. Van ugyan kutyaháza, de ő inkább a bejárati ajtó küszöbén alszik, még sosem láttam a háza környékén. Nemrég, amikor Pé arra járt, látta, ahogy Maxi épp be akart surranni az ajtón. Szépen, lassan, észrevétlenül szerette volna bejuttatni mind az ötven kilóját az ajtón. De a gazdija résen volt, és nem hagyta. Van neki gyerekgazdija, meg felnőttgazdija is. Néha egy iciripicikét bemehet a házba is, ha nagyon hideg van. Maxinak hívják. Ezt a felnőttgazdája mondta, akivel egyszer találkoztam. Épp egyszerre értünk a kerítésükhöz. Kinyitotta a kaput, Maxi meg kirohant rajta, és a lábaim elé vetette magát. És onnantól nem lehetett arrébbszuszakolni egy millimétert sem. Végül trükkhöz folyamodtam. Bementem a kertjükbe, Maxi meg jött utánam, aztán kislisszoltam. A kerítésen át még egy kicsit megsimogattam. Akkor kérdeztem meg a gazdiját, hogy hogy hívják. Mármint a kutyát. A gazdi nem érdekes. (Talán majd akkor, ha ő is végignyalogatja a kezemet, és ugyanolyan szépen néz rám, mint a Maxi.)

aktuális nyitó kép

water dancers
Ursula I Abresch
www.photo.net