Majdnem elfelejtettem, hogy álmodtam. Mostanában sokszor, de aztán mire a gép elé kerülök el is felejtem, mint a szél…
aktuálisan azt álmodtam, hogy örököltem egy házat a nagypapámtól. Odamentem, és kívülről kicsi volt, meg lerobbant. Bementem és egyre szebb lett és nagyobb. Csodálkoztam, hogy vályogház, mégis néhány helyen faltól falig hatalmas ablakok. ahogy az ablakhoz mentem minden vibrálóan zöld volt és az ablak előtt egy kristálytiszta, gyors vízű folyó hömpölygött. az a folyó amiben annyit szoktam úszni álmomban. Mindig félelem nélkül vetem bele magam, és gyakran meg sem mozdulok, csak engedem a víznek, hogy vigyen magával zuhatagokon át.
És 14 szobája volt a háznak.
Valamelyik nap pedig azt álmodtam, hogy kínai kurtizán vagyok, és meg akarnak ölni. Először menekülni akartam. Ez olyan reflex még mindig az álmaimban, aztán rádöbbentem, hogy minek. Ahogy egy ideje, az álmaimban most már nem menekülök. Elég erősnek érzem magam, hogy szembe tudjak nézni az ellenséggel. Márpedig le akartam győzni az ellenséget. Megint jött a vágy, hogy láthatatlan legyek, és úgy figyeljem. De tudtam, hogy észrevenné, keresne. Inkább átváltoztam. Ragyogó voltam, olyan akiről nem tudja senki levenni a szemét. Én mentem hozzá, mosolyogtam rá. Nem tudta, hogy én vagyok. Eszébe sem jutott félni tőlem. Nem bántottam. Nevetgéltünk. Elfelejtett minden mást. Aztán egyszerűen lejárt az ideje és eltűnt.