párkapcsolat

Már sokszor megállapítottam, hogy én alkalmatlan vagyok a párkapcsolatra. Ezt most nem azért írom, mintha gáz lenne, hanem mert egyszerűen már napok óta foglalkoztat a téma.
A házasság gondolatától meg egyenesen kiráz a hideg. Te az enyém, és a tied…
Én nem akarok lenni senkié se, hiszen egyelőre még a magamé se vagyok, ha már itt tartunk.
Én nem tudom elképzelni, hogy egyetlen férfiaval éljem le az egész életemet, bármennyire is szeretem, bármennyire is azt érzem, hogy ott a karjaiban, meg egyszerűen csak vele olyan jó, hogy bárcsak mindig ilyen nagyon jó lenne. Aztán alig fél óra, vagy még annyi sem és már fordulok el, már nyom, már sok nekem.
Nem tudom elképzelni, hogy kiválasztok egy embert és aztán már csak őbelé leszek szerelmes, soha-soha másik férfiba, vagy nőbe, vagy ha mégis, akkor tuszkolom vissza magamba sebesen, és nem engedek magamhoz közel semmilyen esélyest a páromra hivatkozva, hogy dehát miatta… Holott dehogy miatta, magam miatt, mert félek, hogy veszélyes lesz és sok lesz, és akkor választanom kell, és bántani fogok és akkor majd nem tudok a szemembe nézni.
Rohadt bűntudat, az egyik legdurvább cucc a világon.
Néha úgy nézek a világra, mintha ufo lennék, mintha most látnám először. Figyelem az embereket, magamat is beleértve, aki akkor épp egy idegen. Nézem őket és figyelem, hogy milyen furcsa vallás is ez a párkapcsolat. Hogy mit és hogyan tesznek, és csóválom a fejem a sok veszteség láttán. Figyelem, hogy minden egyes kompromisszummal, hogyan hal el egy darabka élet. Olyan sokféleképpen lehetne, de nem választjuk, mert van egy hitrendszerünk, ami szerint élünk. Hiába nem hiszünk Istenben, akkor is egy vallást követünk, akkor is hívők vagyunk.
Néha olyan rohadt dolog a szabadság, hogy bármit választhatok, de nem teszem. A veszteség úgy tud fájni.
Pláne, ha nincs is mit választani, még szó sincs róla, mégis érzem a köteleket, a szemellenzőt. Ez van.
Pének naponta sokszor elmondom, hogy szeretem. Egyszerűen annyira eltölt, hogy nem tudom nem mondani, nem megölelni, nem szeretni. Egyszerűen ez van.

Egy komment


  • nagyon is érző,érzékeny ember vagy
    2007. június 29. 21:56:50

    hú, mennyire értem, érzem ezt én is. mintha én irtam volna. mikor néha azt érzem, hogy mennyit vesztek, hogy mennyi mindent kihagyok, hogy szabadsághangoztatás ide vagy oda, mennyire kötött vagyok mégis, de mégis jó, mert mégis félek, mert a magány az rosszabb, na ugyanez …
    2007. június 30. 15:10:54 Charma [url]

    na ez mégis úgy jött le, mintha nem lenne jó, pedig az, nagyonis, szerelem, igazi, csak néha béklyó mégis…
    2007. június 30. 15:12:12 Charma [url]

    2008. június 01. vasárnap

Írj te is


Név*

Email(nem jelenik meg)*

Weboldal

A kommented*

Mehet