Ma

Reggel felhúztam a mobilom ébresztőjét, arra keltünk. Forest is. Rögtön elkezdtem simizni. Nagyon jó kedve volt. Pé is csatlakozott, ő meg hempergett, és dorombolt. Aztán jött a reggeli. Most végre jó étvággyal, boldogan evett. Rohant volna a tányérjához, ha a lába engedi, de nem nagyon engedte, hát prüszkölt egyet nem tetszése jeléül. Aztán kimentünk a konyhába, ami egyébként a cicamentes övezet a lakásban. Ott nézelődött körbe, és simiztem, amíg meg nem jött az állatorvos.
Az első szuritól gyorsan elaludt. Közben simiztem. A reggeli egy része vissza is jött, de ő akkor már mesze járt. Aztán jött a következő szuri, ő pedig megszűnt lélegezni többet. Pé kijött az előszobába a pénztárcájáért. Fel akarta kapcsolni a villanyt, de csak egy-két villanás, és semmi fény. Pedig az előszobai lámpával sohasem volt baj.
Konstatáltuk Forest a jelzést.
Aztán autóba ültünk és elvittük a mobil hamvasztós emberhez. Az úton is róla beszéltünk. Kb 1,5 óra volt a hamvasztás. Az ember végig beszélgetett  velünk. 9 éve csinálja ezt, látszott, hogy  így nyugtatgatja az embereket. A végén egy urnában megkaptuk a hamvakat. Az urnát a szívem fölé tettem és elvittük Dobogókőre. Kiálltunk egy meredek részhez. Vártunk, amíg elmennek az emberek. Aztán vártunk egy kis szélcsendre. Végül azt mondtuk, hogy mehet, és Pé nagy lendülettel szétszórta a hamvakat. Abban a pillanatban feltámadt a szél, és Lebowsky effekt bejátszott. Elborítottak a hamvak. Egyszerre tudtam volna sírni, és nevetni. Tudom, hogy szeretsz Forest, és ragaszkodsz hozzám. Szép helyet találtunk neked.
Aztán beültünk enni egyet. Csatlakozott hozzánk Édi is, akinek nagy szerelme volt a Forest. Elhozta a róla készült képeit is. Emlékeztünk rá, beszélgettünk, nevetgéltünk. Aztán elmentünk máshová beszélgetni és nevetgélni. Nemrég értünk haza. Pé azt mondta, kíváncsi lesz a lámpára az előszobában.
Már a lépcsőházból látszott, hogy ég a villany az előszobában. Azóta minden rendben van vele. Szeretünk Forest, és hiányzni fogsz.