Tegnap azt mondtam Pének, hogy a Forest lábaiban a saját bénaságom tükröződik vissza. Meg akarta velem beszélni, de nem beszéltem meg vele, mert nem volt kedvem, és nem is lesz. Itt sem fogom kifejteni. Cselekvés, ettől fog elmúlni.
De ami nagyon érdekes, az az, hogy a cicáink nagy részének gondjai vannk a lábával.
1. Procki. Utcáról felszedett cica, akinek a “kedves” szomszéd néni partvissal eltörte a lábaát, és akit a környékbeli suhancok focilabdának szántak. Aztán azt mondtuk, felhozzuk, és októberben, sárban 1,5 órát csúsztunk, másztunk a földön, hogy elkapjuk. Hiába volt gond a lábával, menekült, az életéért küzdött. Amikor elkaptuk, bekakilt. Azt hitte, hogy meg fog halni. A lába rosszul forrt össze (még mielőtt elkaptuk). Sántít. (ma már szinte észre se lehet venni, csak ha figyeled, hogy rövidebb az a lába, és van egy hatalmas csomó a csontja körül.)
2. Aztán jött egy cica, akit elütött az autó, és ott lakott Pé növérééknek a házának a lépcsője alatt. A két hátsó lába béna. Elvittük az állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy talán megmenthető. Hazavittük, ápoltuk. Pé ott aludt vele, a cica meg a 2 első lábával felhúzta magát Pére és úgy aludtak. Másnap kiderült, hogy olyan gerincsérülése van, amiből nem gyógyul meg, ső rosszabb lesz a helyzet. El kellett altatni.
3. Aztán jött a Cilamila, aki kinti cica volt, de valami szinte teljesen leszakította az egyik hátsó lábát, végül amputálni is kellett.
4-5. Két kóbor cica lábsérülésekkel, akiket ápoltunk, aztán gyógyulás után szabadon engedtünk.
6. Turbó: izületgondok
7. Prüntyi: Időnként1-2 napig nem tud a jobb első lábára rendesen rálépni. Főleg érzelmi stressz után.
8. És most a Forest a trombózissal. Variálunk. Felhívtunk szívspecialista állatorvost, meg ilyenek.