alvás

Pével általában így szoktunk aludni, mint a záróképen. Mondjuk azért nem ilyen látványt nyújtunk, hehe.
Lefekszünk aludni, egymás mellé, kiflisen először. Igyekszem kivárni, hogy ő aludjon el előbb. (általában nem sikerül, pillanatok alatt kómába esem.) Aztán persze elkezdek horkolni. Emiatt szokott aztán így átfordulni. Néha azonban még annál is jobban horkolok, és akkor átmegy a kanapéra aludni. Ez volt tegnap éjszaka is. Utálok horkolni.

tegnapi napi záró

fl.jpg
Deanna and Akira
by Janosch Simon
Canon EOS 5D

csokizó

Megint elmentem a csokizóba. Elég rég jártam már ott. És pont a kedvencem volt bent. Leültem hát beszélgetni hozzá. Olyan szép volt és kedves, és szép, és aranyos, és… Tudom, hogy semmi esélyem nála, de azért barátkozok, mert barátkozni jó. És vittem ajándékot is, és kaptam baráti kedvezményt. És hazaértem és máris hiányzik. Lehet, hogy le kellene feküdnöm aludni, vagy valami. Esetleg jól kibőgni magamból a meg nem élhető vágyaimat. úgy szeretném nézni és nézni és nézni, megsimogatni, megcsókolni, de persze nem csinálok ilyeneket, marad a nézés.
És ittam narancsos forró csokit, nyámi. De egyébként is, jó volt újra kimozdulni a mozdulatlanságomból.
Szóval itthon vagyok, Pét nem értem el, erre küldtem neki azonnali üzenetet. Ez egy szuper funkció. Egyből megjelenik a kijelzőjén, sőt még villog is.
Na megyek és összekuporodok.

Ma

Reggel felhúztam a mobilom ébresztőjét, arra keltünk. Forest is. Rögtön elkezdtem simizni. Nagyon jó kedve volt. Pé is csatlakozott, ő meg hempergett, és dorombolt. Aztán jött a reggeli. Most végre jó étvággyal, boldogan evett. Rohant volna a tányérjához, ha a lába engedi, de nem nagyon engedte, hát prüszkölt egyet nem tetszése jeléül. Aztán kimentünk a konyhába, ami egyébként a cicamentes övezet a lakásban. Ott nézelődött körbe, és simiztem, amíg meg nem jött az állatorvos.
Az első szuritól gyorsan elaludt. Közben simiztem. A reggeli egy része vissza is jött, de ő akkor már mesze járt. Aztán jött a következő szuri, ő pedig megszűnt lélegezni többet. Pé kijött az előszobába a pénztárcájáért. Fel akarta kapcsolni a villanyt, de csak egy-két villanás, és semmi fény. Pedig az előszobai lámpával sohasem volt baj.
Konstatáltuk Forest a jelzést.
Aztán autóba ültünk és elvittük a mobil hamvasztós emberhez. Az úton is róla beszéltünk. Kb 1,5 óra volt a hamvasztás. Az ember végig beszélgetett  velünk. 9 éve csinálja ezt, látszott, hogy  így nyugtatgatja az embereket. A végén egy urnában megkaptuk a hamvakat. Az urnát a szívem fölé tettem és elvittük Dobogókőre. Kiálltunk egy meredek részhez. Vártunk, amíg elmennek az emberek. Aztán vártunk egy kis szélcsendre. Végül azt mondtuk, hogy mehet, és Pé nagy lendülettel szétszórta a hamvakat. Abban a pillanatban feltámadt a szél, és Lebowsky effekt bejátszott. Elborítottak a hamvak. Egyszerre tudtam volna sírni, és nevetni. Tudom, hogy szeretsz Forest, és ragaszkodsz hozzám. Szép helyet találtunk neked.
Aztán beültünk enni egyet. Csatlakozott hozzánk Édi is, akinek nagy szerelme volt a Forest. Elhozta a róla készült képeit is. Emlékeztünk rá, beszélgettünk, nevetgéltünk. Aztán elmentünk máshová beszélgetni és nevetgélni. Nemrég értünk haza. Pé azt mondta, kíváncsi lesz a lámpára az előszobában.
Már a lépcsőházból látszott, hogy ég a villany az előszobában. Azóta minden rendben van vele. Szeretünk Forest, és hiányzni fogsz.

Forest

Forest: Forest Gump után
Gömbi: A bajusztartó hatalmas gömböcei után
Pasi: csajozós, finoman harapdálós sármőr után.
Ez mind egy cica. Egy nagyon különleges, egyedi cica. 2 évet élt nálunk. A régi albérletünknél találkoztunk, ahol úgy döntött, hogy be akar jönni hozzánk. Mindig besompolygott velünk az ajtón. A cicáink meglepő módon az első perctől imádták. Hagyták enni a tányérjukból, mg ilyenek. Őt meg egyre nehezebb volt kitessékelni az ajtón. Aztán karácsonykor úgy döntöttünk, hadd jöjjön be az ünnepekre. Mikor ki akartuk tenni pár nappal később azonnal slisszolt vissza a lakásba.
Kezdettől igazi kölyökcica természetű volt. Ahogy már sokszor írtam, nem volt egy észlény, de annál nagyobb volt a szíve. Pillanatok alatt megszerettette magát mindenkivel.
Nevezhettük volna büdinek is, mert nem volt illlatos, pláne, ha mosakodott. Imádta az embereket, meg ha simogatták. Túrta a fejét a kezünk alá, hogy simizzük meg a buksiját. A Turbó volt a legjobb haverja. Rengeteget játszottak együtt. És ha éppen egyik cica sem akart kergetőzni vele, akkor keservesen miákolni kezdett, amitől azt hittük, hogy szegénynek valamije fáj, pedig csak a többieket hívta játszani. Imádott az ölembe feküdni, vagy rám telepedni, pláne velem aludni. A végén már mérges voltam rá, amiért nem hagy békén, de folyton visszamászott.
Egyszer egy kedves barátnőnk még sztriptizelt is neki, amit ő hatalmas szemekkel figyelt.
Nem tudtuk, hogy hány éves. A játékos természete miatt nem is gondoltuk, hogy valami rejtett baja lenne, pedig volt. A szíve. Aztán a trombózis miatt lebénultak a hátsó lábai.
Ma reggel 9 óra után eltávozott az örök vadászmezőkre.

Bizonyos

Pé kerített egy cicaszívspecialistát is. Több, volt mint véletlen. Este el is rohantunk hozzá. Szívultrahang, meg ilyenek. Végre valaki elmondta rendesen, hogy hogy is működik, mi miért van, és mik a kilátások. A Forest szíve nagyon szar. A lába nem fog javulni. Az elkerülhető, hogy még egy trombózist kapjon.
Így döntöttünk. Holnap 9re jön az állatorvosunk elaltatni a Forestet. Nem akartuk ott az állatorvosnál elaltattatni. Itthon akartuk, mert nekem ez fontos. Nekem az is fontos volt, hogy aztán ne a dögkútba kerüljön. Pé egyetértett velem. Úgyhogy az altatás után hamvasztás lesz. Aztán hamuszétszórás, mert így döntöttünk.
A Forest egyre szarabbul van. Egyelőre nem kellett neki a vacsi: libamájpüré.
Én meg ittam. Pé vett nekem Malibut, mert kértem, és hozott hozzá ananászlevet. Tettem hozzá tejszínt, meg jeget és benyomtam 2 nagy pohárral. Pé kérte, hogy ne most rúgjak be, hanem inkább holnap, utána.

Láb

Tegnap azt mondtam Pének, hogy a Forest lábaiban a saját bénaságom tükröződik vissza. Meg akarta velem beszélni, de nem beszéltem meg vele, mert nem volt kedvem, és nem is lesz. Itt sem fogom kifejteni. Cselekvés, ettől fog elmúlni.
De ami nagyon érdekes, az az, hogy a cicáink nagy részének gondjai vannk a lábával.
1. Procki. Utcáról felszedett cica, akinek a “kedves” szomszéd néni partvissal eltörte a lábaát, és akit a környékbeli suhancok focilabdának szántak. Aztán azt mondtuk, felhozzuk, és októberben, sárban 1,5 órát csúsztunk, másztunk a földön, hogy elkapjuk. Hiába volt gond a lábával, menekült, az életéért küzdött. Amikor elkaptuk, bekakilt. Azt hitte, hogy meg fog halni. A lába rosszul forrt össze (még mielőtt elkaptuk). Sántít. (ma már szinte észre se lehet venni, csak ha figyeled, hogy rövidebb az a lába, és van egy hatalmas csomó a csontja körül.)
2. Aztán jött egy cica, akit elütött az autó, és ott lakott Pé növérééknek a házának a lépcsője alatt. A két hátsó lába béna. Elvittük az állatorvoshoz, aki azt mondta, hogy talán megmenthető. Hazavittük, ápoltuk. Pé ott aludt vele, a cica meg a 2 első lábával felhúzta magát Pére és úgy aludtak. Másnap kiderült, hogy olyan gerincsérülése van, amiből nem gyógyul meg, ső rosszabb lesz a helyzet. El kellett altatni.
3. Aztán jött a Cilamila, aki kinti cica volt, de valami szinte teljesen leszakította az egyik hátsó lábát, végül amputálni is kellett.
4-5. Két kóbor cica lábsérülésekkel, akiket ápoltunk, aztán gyógyulás után szabadon engedtünk.
6. Turbó: izületgondok
7. Prüntyi: Időnként1-2 napig nem tud a jobb első lábára rendesen rálépni. Főleg érzelmi stressz után.
8. És most a Forest a trombózissal. Variálunk. Felhívtunk szívspecialista állatorvost, meg ilyenek.

Milyen ízű is most a puding?

eszköz ízű, eszt is tisztára a köz javára