Hamar eljött a “reggel”. Nagyon álmos voltam, és alig bírtam kikászálódni az ágyból. De összeszedtem magam, mert végre eljutottam a fodrászomhoz. A hajam isteni lett megint csak. Sajnáltam volna, ha aztán elmegyek haza, és senki nem látja a szép, új frizumat. Felhívtam Pét, és megkérdeztem nincs-e kedve találkozni a csokizóban. Volt kedve. Sőt…
Úgyhogy elrohantam a legközelebbi DMbe sminkelni. Őszintén szólva nem találtam 1 alapozót sem, ami stimmelt volna a bőrömmel. Viszont kipróbáltam egy klasz rúzst. Loreal Invincible Kiss Proof – Glamorous Red. Valami fantasztikus. Igazi, gyönyörű, égővörös. Nem raktam rá fényt, csak így matt vörösen nyomtam. Hát azért nem hiszem, hogy jól kibírna egy csókolózást, de szép az ajkakon. Fogok is majd venni, eldöntöttem, úgyis van egy betellt kuponfüzetem is. Egyébként is szeretem a matt rúzokat, mert jól fednek, és kölönböző szájfényekkel máris nem mattak, emiatt változatosabban kihasználhatók.
Szóval csokizó. Mivel tudtam, hogy várnom kell Pére, megkérdeztem, hogy addig nem csatlakozhatok-e a “kedvencemhez” beszélgetni. Dehogynem, mondta. Így aztán egy kicsit beszélgettünk. Büszke voltam magamra, hogy tettem egy lépést. Megtudtam azt is, hogy a csajszi (ahogy sejtettem) a pasikhoz vonzódik. Sebaj. Attól én még ugyanúgy imádom, mint eddig. (Ja, és megdícsérte a sminkemet, különösen a rúzsos ajkaimat)
Végülis most értünk haza. Holnap Édihez megyünk, holnapután meg anyósékhoz a telekre. Anyagiak tekintetében le vagyunk égve.
Aztán megérkezett Pé is.