Szintén egy kis Marie Claire-es zanza.
Vannak akik mindig hazaviszik magukkal a munkájukat, lévén, hogy az üzlettársuk nem csupán az üzletben, hanem a magánéletben is a társuk. 3 párról lesz szó, akik együtt dolgoznak, és együtt is élnek. (Itt csak egyről.)
Serena Rees és a férje Joseph Corre (Vivienne Westwood fia), mindketten 38 évesek, 14 éve vannak együtt, és van egy 9 éves kislányuk. Ők az Agent Provocateur fehérneműlánc tulajdonosai.
Serena:
Joe és én egész nap egymással szemben ülünk. Együtt élünk, lélegzünk, eszünk, és alszunk, de jók vagyunk abban, hogy megtaláljuk a saját terünket, akkor is, ha egy szobában vagyunk. És persze azért szervezünk külön programokat is magunknak. Jó, hogy egymással szemben ülünk, mert megkérdezhetem Joe-t, hogy teszik-e neki pl. egy új design, és ő egyből válaszol nekem.
Joe és én együtt tervezzük a fehérneműinket, amiket aztán személyesen én tesztelek, emiatt minden nap másfajta fehérneműt veszek fel.
Büszkék vagyunk a kapcsolatunkra, és nem jelent gondot, hogy azt mondjam a páromnak, hogy kapja be, majd egy másodperccel később már a melltartók és bugyik színével foglalkozunk. Nem bírnék egy bólogatójánossal együttélni.
Mivel szinte mindig együtt vagyunk, ezért 4szer annyi ideje vagyunk már együtt, mint bármelyik másik pár, akiket ismerek.
Ha nekem tetszik egy design és Joe utálja, akkor változtatnunk kell, mert én nem kötök kompromisszumot.
Joe csinálja az üzleti dolgokat, szerződéseket, a pénzügyet, az én asztalom a PR/marketing, de minden fontosabb döntést közösen hozunk meg.
Joe és én sokkal jobbak vagyunk együtt, mint külön-külön.
Joseph:
Amikor elkezdtük ezt a vállalkozást, nagyon szerelmesek voltunk, és nem is igazán ültünk le megbeszélni a részleteket. Egyszerűen az egész olyan magától értetődőnek tűnt. A legtöbb párnál aki együtt dolgoznak megjelenik valami versengés abban, hogy ki si a főnek, kinek nagyobb a döntési köre, de Serena azt teheti, amit csak akar. Teljesen megbízom benne. Elég sokat vitatkozunk, de ennek is megvan a maga oka, így lehet tökéletesíteni a munkáinkat. eléggé különböző a személyiségünk, de ze esetben pont ez a jó, mert jól kiegészítjük egymást. Viszont mind a ketten tökéletes munkát akarunk végezni, nem érjük be “elmegy” megoldásokkal.
Papírral és tollal dolgozom. Egyszer megpróbáltam megszokni a számítógépet, de végül mindig csak pornót töltöttem le rajta. Semmit se döntenék el Serena nélkül. Nálunk én vagyok a bevállalósabb. Egyik évben például pénisz alakú karácsonyfát raktunk a kirakatokba, aminek a tetejéből hó spriccelt. Ilyenkor Serena mindig emlékeztet, hogy ő az, akinek a panaszokkal meg kell birkóznia. Olyan dolgokat tervezek, amiket sosem fogok hordani, úgyhogy az én szempontom egy kicsit más, mint a női szempont. Nekem az kell, hogy dögös legyen, és szexi. Serena kifogásolja például, ha egy pánt túl szoros, mert akkor az bevág a húsba, és ezt a nők nem szeretik, de én meg tudom, hogy a férfiak imádják. Pont a különböző nézőpontok ütköztetése miatt jó az amit csinálunk. Mivel együtt élünk, a munka soha nem áll, de nem bánom, mert élvezetes.