Idézet a Veszedelmes viszonyokból

Olyan eddig számomra ismeretlen vonulata a műnek, hogy csak na. Csodásan megfogalmazva. Szárnyal is a képzeletem.

A márkinétől a vikomtnak
a részlet Cecilről szó (Uma Thurman a filmben)”Ekkor azt tanácsoltam neki, hogy feküdjön le, s ő nem ellenkezett.
Segítettem neki, mintha a szobalánya volnék. Még nem volt megfésülve, s mikor levetkőztettem, haja kibomlott, és ráterült meztelen vállára és mellére. Odaültem, és magamhoz szorítottam, ő is szorosan hozzám simult; ekkor aztán kitört belőle a sírás….
Most, amikor a karjaimban feküdt, őszintén elkezdtem vigasztalni…. Először is megnyugtattam, hogy nem kell félnie a zárdától. Aztán arról kezdtem beszélni, hogy titokban talán találkozhatik szerelmesével. “Ó, ha most itt volna Danceny!” – sóhajtottam, az ágyon föléje hajolva. Elábrándoztunk, hogy akkor mi történnék, és így, bele-bele kóstolva e találkozás örömeibe, lassankint megfeledkezett bánatáról. A búcsúzásnál nagyon meg voltunk egymással elégedve…”