A veszedelmes viszonyokból

Valmont vikomt Merteuil márkinénak:

“Az én kőszívű szépségem eddig nem válaszolt leveleimre, aztán el se fogadta őket, most azonban már látni sem akar, sőt távozásomat kívánja. Magát azonban még ennél is nagyobb meglepetés várja: az, hogy én e szigorú óhajnak alávetem magam. Szinte látom, hogy összeráncolja homlokát, pedig én semmi pénzért se szalasztanék el egy olyan alkalmat, amikor ő parancsolhat nekem. Először is azért, mert aki parancsol, az el is kötelezi magát; másodszor, ha egy férfi a hatalom illúziójával elkápráztatott egy asszonyt, akkor olyan csapdát állít neki, amelyből nagyon nehéz a szabadulás.”