A veszedelmes viszonyokból

Mateuil márkiné Valmont vikomtnak:

“Abban a percben, ha magáévá tette istenhívő hölgyét, és erről kézzel fogható bizonyítékot ad, jöjjön, és a magáé vagyok. Persze … Ha ebben maradunk, akkor én először is nem vigasz, hanem jutalom leszek, ami nekem is rokonszenvesebb szerep, másodszor pedig a maga sikerének meglesz az az izgató vonása, hogy önmagában hordja a hűtlenséget…. Egész komolyan kíváncsi vagyok, hogy mit ír egy ilyen szemérmes valaki, ha már túl van azon a bizonyos pillanaton, s vajon marad-e még fátyol mondatain, amikor már semmi sincs a testén.”