Álmok


Az álom tényleg fura dolog. Nem állíthatjuk, hogy ismernénk. Illetve inkább úgy gondolom, hogy azt állítani, hogy ismerjük, és meg tudjuk fejteni egy kissé elbizakodottnak tűnik nekem.
Én, ha így jobban belegondolok többféle álomtípust biztosan tudok mondani. De ezek az én megérzéseim, és véleményem. Koránt sem biztos, hogy tényleg így van, de én úgy érzem, hogy nálam ez a helyzet. Ez persze nagyrészt a világképemen is alapszik.
1. Jósló álmok. Eddig 3* fordult elő velem ilyen. Nem nagy jelentőségű dolgok, inkább jövőbeli pillanatokra való utalás, amiket akkor még nem értek, csak amikor tényleg ott leszek, abban a pillanatban, azokkal az emberekkel. Valószínűleg ezek nem is jóslatok, inkább mi emberek összejövünk, és megbeszéljük, hogy ez lesz.
2. Tanuló/gyakorló álmok. Van amikor konkrétan úgy érzem magam álmomban, mintha szoftware-t telepítenének rám, vagy pedig tényleg kipróbálok új dolgokat. Az álom jó terep erre, mert kisebb a kockázata, mint a való életben.
3. Álombeli találkozók, beszélgetések. Legtöbbször olyanokkal, akikkel a mindennapokban nem tudunk találkozni. Megosztjuk az energiánkat. Sokszor csak szimbólikusan emlékezünk ezekre a “randikra”.
4. Hiányt pótló álmok. Amikor végre szabadon megélhetünk valamit, amit a “valóságban” nem tudunk.
5. Üzenetálmok. Általában szimbólikusan tudatunk valamit saját magunkkal.
6. Hazatérő álmok. Én is azt hiszem, hogy az alvás leginkább azért létezik, hogy ilyenkor hazatérhessünk, megpihenjünk, békére leljünk, megfürödjünk a saját eszenciánkban, és aztán visszatérjünk. Ezekre emlékszünk a legkevésbbé. Az agy megpróbálja azért lefordítani őket, de általában értelmetlennek érezzük őket. (valószínűleg gyakran a tanauló álmok is a hazatérő álmok egy fajtái.)
7. Rémálmok.
Most pont így gondolom.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.