Veszedelmes viszonyok a szerelemről

“Itteni tanulmányaimnak köszönhetem azt a tapasztalatot, hogy a szerelem, mely a közhit szerint forrása a gyönyörnek, valójában ürügye csupán.”

a márkiné

Idézet a Veszedelmes viszonyokból

Olyan eddig számomra ismeretlen vonulata a műnek, hogy csak na. Csodásan megfogalmazva. Szárnyal is a képzeletem.

A márkinétől a vikomtnak
a részlet Cecilről szó (Uma Thurman a filmben)”Ekkor azt tanácsoltam neki, hogy feküdjön le, s ő nem ellenkezett.
Segítettem neki, mintha a szobalánya volnék. Még nem volt megfésülve, s mikor levetkőztettem, haja kibomlott, és ráterült meztelen vállára és mellére. Odaültem, és magamhoz szorítottam, ő is szorosan hozzám simult; ekkor aztán kitört belőle a sírás….
Most, amikor a karjaimban feküdt, őszintén elkezdtem vigasztalni…. Először is megnyugtattam, hogy nem kell félnie a zárdától. Aztán arról kezdtem beszélni, hogy titokban talán találkozhatik szerelmesével. “Ó, ha most itt volna Danceny!” – sóhajtottam, az ágyon föléje hajolva. Elábrándoztunk, hogy akkor mi történnék, és így, bele-bele kóstolva e találkozás örömeibe, lassankint megfeledkezett bánatáról. A búcsúzásnál nagyon meg voltunk egymással elégedve…”

idézet a Veszedelmes viszonyokból

vikomt a márkinénak szíve hölgyéről:

“A szerelemben még alamizsnát sem hajlandó adni, s ezzel , úgy vélem rákényszeríti az embert a rablásra…”

A veszedelmes viszonyokból

Valmont vikomt Merteuil márkinénak:

“Az én kőszívű szépségem eddig nem válaszolt leveleimre, aztán el se fogadta őket, most azonban már látni sem akar, sőt távozásomat kívánja. Magát azonban még ennél is nagyobb meglepetés várja: az, hogy én e szigorú óhajnak alávetem magam. Szinte látom, hogy összeráncolja homlokát, pedig én semmi pénzért se szalasztanék el egy olyan alkalmat, amikor ő parancsolhat nekem. Először is azért, mert aki parancsol, az el is kötelezi magát; másodszor, ha egy férfi a hatalom illúziójával elkápráztatott egy asszonyt, akkor olyan csapdát állít neki, amelyből nagyon nehéz a szabadulás.”

A Veszedelmes viszonyokból

Valmont vikomt Merteuil márkinénak

“Odahívtam a végrehajtót, s mintha nem bírnék ellenállni nagylelkűségi rohamomnak, egy széles mozdulattal odavágtam az 56 frankot, amiért egy öttagú családot kilöktek volna egy rakás szalmára, a pusztulás küszöbére….
Szemem könnybe lábadt, s valami akaratlan , de jóleső érzés fogott el. Sose hittem volna, hogy a jótett ilyen kellemes izgalommal jár, most viszont már azt is hajlandó vagyok elhinni, hogy azoknak az úgynevezett erényes embereknek nem is jár annyi elismerés, mint amennyit kapnak.”

A veszedelmes viszonyokból

Mateuil márkiné Valmont vikomtnak:

“Abban a percben, ha magáévá tette istenhívő hölgyét, és erről kézzel fogható bizonyítékot ad, jöjjön, és a magáé vagyok. Persze … Ha ebben maradunk, akkor én először is nem vigasz, hanem jutalom leszek, ami nekem is rokonszenvesebb szerep, másodszor pedig a maga sikerének meglesz az az izgató vonása, hogy önmagában hordja a hűtlenséget…. Egész komolyan kíváncsi vagyok, hogy mit ír egy ilyen szemérmes valaki, ha már túl van azon a bizonyos pillanaton, s vajon marad-e még fátyol mondatain, amikor már semmi sincs a testén.”

1 a Veszedelmes viszonyokból

Marteuil márkiné Valmont vikomtnak

“Induljon azonnal, szükségem van magára. Pompás terv jutott eszembe, melynek csak maga lehet a végrehajtója. Egy szóval sem kellene többet mondanom, ha megrendülve e roppant megtiszteltetéstől repülve jönne hozzám, hogy térden állva fogadja parancsaimat; csakhogy maga visszaél kegyeimmel, amióta nem él velük.”

Álmok

Az álom tényleg fura dolog. Nem állíthatjuk, hogy ismernénk. Illetve inkább úgy gondolom, hogy azt állítani, hogy ismerjük, és meg tudjuk fejteni egy kissé elbizakodottnak tűnik nekem.
Én, ha így jobban belegondolok többféle álomtípust biztosan tudok mondani. De ezek az én megérzéseim, és véleményem. Koránt sem biztos, hogy tényleg így van, de én úgy érzem, hogy nálam ez a helyzet. Ez persze nagyrészt a világképemen is alapszik.
1. Jósló álmok. Eddig 3* fordult elő velem ilyen. Nem nagy jelentőségű dolgok, inkább jövőbeli pillanatokra való utalás, amiket akkor még nem értek, csak amikor tényleg ott leszek, abban a pillanatban, azokkal az emberekkel. Valószínűleg ezek nem is jóslatok, inkább mi emberek összejövünk, és megbeszéljük, hogy ez lesz.
2. Tanuló/gyakorló álmok. Van amikor konkrétan úgy érzem magam álmomban, mintha szoftware-t telepítenének rám, vagy pedig tényleg kipróbálok új dolgokat. Az álom jó terep erre, mert kisebb a kockázata, mint a való életben.
3. Álombeli találkozók, beszélgetések. Legtöbbször olyanokkal, akikkel a mindennapokban nem tudunk találkozni. Megosztjuk az energiánkat. Sokszor csak szimbólikusan emlékezünk ezekre a “randikra”.
4. Hiányt pótló álmok. Amikor végre szabadon megélhetünk valamit, amit a “valóságban” nem tudunk.
5. Üzenetálmok. Általában szimbólikusan tudatunk valamit saját magunkkal.
6. Hazatérő álmok. Én is azt hiszem, hogy az alvás leginkább azért létezik, hogy ilyenkor hazatérhessünk, megpihenjünk, békére leljünk, megfürödjünk a saját eszenciánkban, és aztán visszatérjünk. Ezekre emlékszünk a legkevésbbé. Az agy megpróbálja azért lefordítani őket, de általában értelmetlennek érezzük őket. (valószínűleg gyakran a tanauló álmok is a hazatérő álmok egy fajtái.)
7. Rémálmok.
Most pont így gondolom.