Hozzászólás: Hűség

Szerző: pudingocska

pudingocska — Sun, 27 Jun 2010 17:40:47 +0000

Ha bármi eszembe jutna, akkor írok még. Sajnálom, hogy csak ennyit tudok segíteni.:( Jó a rajz és festés is, ha bármi tudatosodik az emberben. Akár egy kis gondolkodás is elég.:)

Szerző: Mangka

Mangka — Sun, 27 Jun 2010 16:01:09 +0000

Köszönöm a javaslatokat és a bíztatást. Igyekszem megtalálni, mitől félek, hátha akkor már nem is lesz mitől. Az írás jó ötlet, de lehet hogy rajzolni vagy festeni könnyebb lesz. És megpróbálom megismerni a másik oldalt is, mert a pozítív tapasztalat valóban sokat segítene.

Szerző: pudingocska

pudingocska — Sun, 27 Jun 2010 12:47:46 +0000

A másik javaslat, ami segíthet, az hogy próbálj meg olyanokkal megismerkedni, akik nyitottabb kapcsolatban élnek. Azt gondolom, hogy megnyugtató lehet látni, hogy szeretik egymást, nem vesztették el a kapcsolatot egymással, sőt. Látni, hogy a szerelem és a boldogság megmarad, adhat egy biztonságos mintát, ami mellett magától is oldódhatnak görcsök és félelmek.

Szerző: pudingocska

pudingocska — Sun, 27 Jun 2010 12:41:22 +0000

Sosem szerettem a normális szót, mert túl kirekesztőnek éreztem. Azt gondolom, hogy nincs normális hűségfelfogás, vagy párkapcsolati minta, amit követni kellene. És nem gondolom egy pillanatig sem, hogy bármi rossz lenne a monogám párkapcsolatokban.
Sőt… A kizárólagosság is gyönyörű.

A helyzet tényleg romboló és gyilkos helyzet. És bárcsak tudnék bármilyen hasznos tanáccsal szolgálni. Gondolom, hogy már beszéltetek erről, nem is egyszer.

Azért pár dolgot tudok mondani.

Próbáld meg elfogadni az érzéseidet, és ne bántsd magad miattuk! Az, hogy nem tudod a párodat szabadon engedni, nem egy defekt benned, nem vagy rossz, és nem kell téged megjavítani. Ha emiatt bántod magad, az az önbecsülésed rovására megy, és belerángat egy negatív spirálba. Fontos, hogy hagyd megélni magadnak az érzéseidet. Nekem bevállt, hogy kiírom őket magamból (nem az internetre, hanem otthon, papírra). Kontroll nélkül hagyom, hogy jöjjenek, legyenek bármilyen “rossz” érzések is. Biztos vagyok abban is, hogy tudsz választ találni arra, hogy mitől félsz.

Szerző: Mangka

Mangka — Sun, 27 Jun 2010 10:37:21 +0000

Ésszel azt gondolom, hogy ez a hűség felfogás normális kéne, hogy legyen, de az érzéseim, a neveltetésem, a belém táplált “erkölcsi normák” miatt nem tudom ezt tiszta szívből elfogadni. Lehet, hogy emiatt elvesztem a párom, akit pedig szeretek. Tudom, hogy nem szoríthatom őt korlátok közé, de a lelkemnek fáj, ha arra gondolok, hogy mással akar boldog lenni. És persze közben velem is. Nem tudom ezt a kettőt összeegyztetni. Lehet, hogy nekem nemcsak a szívem monogám, de a puncim is. Elvett feleségül, nem csalt meg soha, de számtalanszor elmondta, hogy a testi hűséget semmire se tartja. Ezért állandóan attól rettegtem, hogy megteszi. És ez gyilkos dolog, mérgező és romboló.. Ő elég liberálisan gondolkodik erről, vágyik arra, hogy kipróbálja a szexet akár többekkel is, de ebben én nem tudtam partner lenni, mert féltem. Attól vagy magamtól, nem tudom, és azt sem, hogy mit csináljak. Ti nyitottak és tapasztaltak vagytok, mit gondoltok?

Szerző: pudingocska

pudingocska — Tue, 04 Nov 2008 18:02:46 +0000

Én is remélem, hogy jól van.:)
Mondjuk, néha (szerintem) jót tesz, ha az ember összeomlik, mert úgy kénytelen tisztába jönni magával, és elenged egy csomó felgyülemlett feszültséget.

Szerző: terika

terika — Tue, 04 Nov 2008 17:48:52 +0000

Én szerintem ez az egészséges felfogás. Soha sem a testiség lesz a nyerő egyetlen embernél sem, sohasem lehet holmi szexuális vágy a nyerő az emberi lélekkel szemben. Erre most a legjobb példának Qpecet tudnám hozni, hiszen a szemünk előtt omlott össze (és remélem mára már jól van).