Szóval a hűség:
Nekem jó érzés az, hogy a párom nem azért van velem, mert hűséges hozzám, és ezért nem lehet mással.
Jó érzés, hogy szabad mellettem, mégis velem akar lenni.
Ettől nekem minden mozdulata, minden simogatása más. Minden együttlétet ajándéknak érzek. Mert nem csak akkor egyszer választott, amikor pl. a házasságnál kijelentik az elején, hogy téged választalak, lesz ami lesz. Hanem minden nap, minden pillanatban.
És én tényleg boldog vagyok amikor mással látom, de lehet, hogy ez személyes perverzióm
És ettől nem érzem azt, hogy most elloptak volna tőlem valami fontosat.
Életemben egyszer voltam féltékeny rá. Az még nagyon régen volt, amikor még nem
így éltünk, és ráadásul ok nélkül. És akkor is a figyelme fájt, a bensőségessége, az amit másnak adott magából, és nem nekem. Mert úgy éreztem, hogy egy csomó lyuk van bennem, amit be kell tömködni (és most itt nem szexre gondolok
).
És tömködje azokat ő, miért én szeressem magam, szeressen ő engem, mást meg ne. Mert ha mást szeret, akkor engem majd nem fog. Meg akkor majd rájön, hogy mással sokkal boldogabb lesz, mint velem, és majd jól egyedül maradok, és üresen, és különben is kinek kellenék. Szóval ez így volt akkor.
És ha miattam nem beszélget azzal, akire féltékeny vagyok, attól még a lyukak ottmaradnak bennem, és soha semmi nem lesz elég, és ezt nem akartam. És nem semmi rájönni arra, hogy a féltékenységem rajtam múlik, az én hiányom táplálja, és ő nem tud
semmit tenni azért hogy ez ne így legyen.
, Dors, A kutya esete a másik kutyával, (1)
, pudingocska, Szinte, (2)
, Csája, Szinte, (2)
, Gellért, Épp betűtípusokat nézegetünk, (1)
, Édi, Rémálmok Maszti utcában, (6)
Éppen...
, macsek, tovább kép, (1)
, Nana, Elképzelek egy nőt, (8)
, joy, tovább kép, (2)
Én szerintem ez az egészséges felfogás. Soha sem a testiség lesz a nyerő egyetlen embernél sem, sohasem lehet holmi szexuális vágy a nyerő az emberi lélekkel szemben. Erre most a legjobb példának Qpecet tudnám hozni, hiszen a szemünk előtt omlott össze (és remélem mára már jól van).
Én is remélem, hogy jól van.:)
Mondjuk, néha (szerintem) jót tesz, ha az ember összeomlik, mert úgy kénytelen tisztába jönni magával, és elenged egy csomó felgyülemlett feszültséget.
Ésszel azt gondolom, hogy ez a hűség felfogás normális kéne, hogy legyen, de az érzéseim, a neveltetésem, a belém táplált “erkölcsi normák” miatt nem tudom ezt tiszta szívből elfogadni. Lehet, hogy emiatt elvesztem a párom, akit pedig szeretek. Tudom, hogy nem szoríthatom őt korlátok közé, de a lelkemnek fáj, ha arra gondolok, hogy mással akar boldog lenni. És persze közben velem is. Nem tudom ezt a kettőt összeegyztetni. Lehet, hogy nekem nemcsak a szívem monogám, de a puncim is. Elvett feleségül, nem csalt meg soha, de számtalanszor elmondta, hogy a testi hűséget semmire se tartja. Ezért állandóan attól rettegtem, hogy megteszi. És ez gyilkos dolog, mérgező és romboló.. Ő elég liberálisan gondolkodik erről, vágyik arra, hogy kipróbálja a szexet akár többekkel is, de ebben én nem tudtam partner lenni, mert féltem. Attól vagy magamtól, nem tudom, és azt sem, hogy mit csináljak. Ti nyitottak és tapasztaltak vagytok, mit gondoltok?
Sosem szerettem a normális szót, mert túl kirekesztőnek éreztem. Azt gondolom, hogy nincs normális hűségfelfogás, vagy párkapcsolati minta, amit követni kellene. És nem gondolom egy pillanatig sem, hogy bármi rossz lenne a monogám párkapcsolatokban.
Sőt… A kizárólagosság is gyönyörű.
A helyzet tényleg romboló és gyilkos helyzet. És bárcsak tudnék bármilyen hasznos tanáccsal szolgálni. Gondolom, hogy már beszéltetek erről, nem is egyszer.
Azért pár dolgot tudok mondani.
Próbáld meg elfogadni az érzéseidet, és ne bántsd magad miattuk! Az, hogy nem tudod a párodat szabadon engedni, nem egy defekt benned, nem vagy rossz, és nem kell téged megjavítani. Ha emiatt bántod magad, az az önbecsülésed rovására megy, és belerángat egy negatív spirálba. Fontos, hogy hagyd megélni magadnak az érzéseidet. Nekem bevállt, hogy kiírom őket magamból (nem az internetre, hanem otthon, papírra). Kontroll nélkül hagyom, hogy jöjjenek, legyenek bármilyen “rossz” érzések is. Biztos vagyok abban is, hogy tudsz választ találni arra, hogy mitől félsz.
A másik javaslat, ami segíthet, az hogy próbálj meg olyanokkal megismerkedni, akik nyitottabb kapcsolatban élnek. Azt gondolom, hogy megnyugtató lehet látni, hogy szeretik egymást, nem vesztették el a kapcsolatot egymással, sőt. Látni, hogy a szerelem és a boldogság megmarad, adhat egy biztonságos mintát, ami mellett magától is oldódhatnak görcsök és félelmek.
Köszönöm a javaslatokat és a bíztatást. Igyekszem megtalálni, mitől félek, hátha akkor már nem is lesz mitől. Az írás jó ötlet, de lehet hogy rajzolni vagy festeni könnyebb lesz. És megpróbálom megismerni a másik oldalt is, mert a pozítív tapasztalat valóban sokat segítene.
Ha bármi eszembe jutna, akkor írok még. Sajnálom, hogy csak ennyit tudok segíteni.:( Jó a rajz és festés is, ha bármi tudatosodik az emberben. Akár egy kis gondolkodás is elég.:)