Spiritualitás 1.


Első spirituális élményemet Asimovnak köszönhetem. Az egyik Alapítvány-os könyvben az ősi, eredetbolygót, Gaiát keresik. Végül meg is találják. A bolygón Én-Mi-Gaia tudatosság van. Egyszerre él, egy tudatosságban az egész bolygó. Emberek, robotok, de még a fal is. És ettől hatalmasat dobbant a szívem. És a mai napig beleborzongok, ha rágondolok.

Aztán úgy hét éve elkezdtem kineziológiát tanulni. Imádtam. És a mai napig megmaradt bennem az, hogy “van választásom”. Ha úgy érzem, hogy beszűkülnek a lehetőségek, akkor gyakran (nem mindig) eszembe jut. Sokszor csak utólag látjuk át, hogy mi mindent tehettünk volna, amit akkor nem vettük észre. Ha leülök végiggondolni, akkor egyre több potencialialitást tudok felfedezni egy-egy helyzetben.

Elmentem a Czeizel Beához egy személyre szabott, irányított meditációra. Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt.
Röviden a következő történt:
Ott feküdtem a tengerparton egy fa árnyékában, amikor megéreztem valaminek a jelenlétét. Nem láttam, csak hallottam. És határtalan szeretetet éreztem. Tökéletes elfogadást, és szabadságot éreztem. Azt kérdeztem:
– Ugye szerettek?
Türelmesen azt válaszolta, hogy – Igen, persze.
Emlékszem, hogy vagy ötször megkérdeztem, hogy: ugye szerettek? A végén már kicsit aggódtam, hogy mérges lesz, mert ennyiszer megkérdeztem, de ő mindig ugyanolyan szeretettel, és türelemmel válaszolt.
Aztán azt kérdeztem, hogy mit csináljak?
Azt mondta, hogy semmit nem kell csinálnom. Mindig minden időben elérkezik hozzám.
De én erősködtem, hogy valamit kell csinálnom.
Erre azt mondta, hogy Öleld át a világot!
Én meg jól meglepődtem.
– Dehát olyan kicsi vagyok, hogyan tudnám átölelni a világot?
– Öleld át magad, és átöleled a világot.

Aztán később Univerzális Energiát kezdtem el tanulni. Egészen addig, amíg ki nem jelentették, hogy jönnek az űrvírusok. És minden étel ital megromlik. De ha veszek a hűtőszekrényemre, meg a konyhaszekrényemre matricát akkor az megvéd majd minden bajtól. Ezen nagyon kiakadtam. Többet nem mentem.

Elmentem néhány A.J.Christiános előadásra, és tanfolyamra is jelentkeztem. Viszonylag hamar kaptam is időpontot. Tudatosságot, és befogadást tanultunk két hétig napi két órában, főleg a gyakorlatban. Két dolog volt, ami nagyon megérintett abból amit mondott.
1. Azt mondta, hogy amikor meghalunk, akkor szembesülünk mindazzal ami életünkben tetteink következménye volt. Akár ismertük ezeket, akár nem. Akkor az ember gyakran azonosul azzal a szenvedéssel amit másoknak okozott, és úgy érzi, hogy nem érdemes semmi jóra. Így aztán amikor megint megszületünk, akkor le akarjuk törleszteni ezeket, és fájdalmat hívunk az életünkbe, hogy megtisztulhassunk. Akkor már én is nagyon jól tudtam, milyen hatalma van a bűntudatnak. Úgy éreztem, sok szenvedésnek, önmagunk bántásának itt a nyitja. Akár tudatában vagyunk, akár nem.
2. Hogy mindent úgy tudunk a legjobban megismerni, ha figyelünk. Nem azonosulunk semmivel, csak figyelünk. Ettől nagyon féltem. Azt hittem, ha így teszek, akkor érzések nélküli zombivá fogok változni. Most már látom,hogy nem így van, mégis csak ritkán engedem meg magamnak.
Később aztán egyre távolabbinak éreztem amiket a Christián mondott, úgyhogy ennyi pont elég is volt belőle.

A következő fejezet húzós, és hosszú, és fájdalmas, azt majd később.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.