Egy kis adalékanyag eddigi kis életemből P.-vel dúsítva.:
Szül: 1976. aug. 26.
P: 1975. szept. 26.
Egyik első emlékem, hogy apukám le akarja vágni a körmömet, de belevág az ujjamba. Anyu szerint erre nem emlékezhetek, mert még nagyonnagyon picike voltam, de emlékszem. Különben honnan vettem volna.
2 éves voltam, amikor megszületett az öcsém. Amikor anyu hazajött vele a kórházból nem ismertem meg, és sírtam. Nekem ne mondják, hogy ő az én anyukám, mert nem az. Egyszer amikor kifestette magát ott bömböltem, hogy mit csinált a szemével, és csak akkor nyugodtam meg, amikor lemosta. Azóta se nagyon sminkel
2 évesen költöztünk társasházba (kis faluban születtem). Anyukám büszkén hangoztatta is, hogy az öcsém a szocpol miatt született, és 24 órát vajúdott vele, szóval, ha vissza lehetett volna csinálni, akkor visszacsinálta volna
Az új házban kimentem játszani, de nagyon megvertek a gyerekek, és onnantól inkább otthon maradtam. Ritkán megyek ki játszani.
2-3 évesen első öngyilkossági kísérletemet hajtottam végre. Belenéztem az ágyneműtartóba, miközben anyukám beágyazott, és lecsapódott a teteje. Mázli, hogy pont középen volt a fejem, ahol volt egy nyílás, hogy alá lehessen nyúlni. Így az ijedtségen kívül nem lett nagyobb bajom.
P. öngyilkossági kísérlete szintén ekkor volt. Az apukája sokáig külföldön dolgozott. az anyukája mesélte, hogy repcsivel jön majd haza. P. meglátott egy repcsit, és megörült, hogy jön az apukája. Integetett neki, és közben majdnem kiesett a nyitva hagyott ablakból a nyolcadik emeleten.
Kicsi vagyok és sokat vagyok a dédimnél. A gáztűzhelyen van egy fémtáblácska, a gyártásii számmal, meg ilyenek. Én pedig naponta többször felolvasom, hogy az van ráírva, hogy “apu gyere értem, itt vagyok a dédimamámnál”. És nem jön.
Nem szeretek enni, minden falatot úgy kell belémimádkozni, és ha valami nem kell, már hányom is ki az egészet.
P. nem szeret enni, minden falatot úgy kell beleimádkozni, és gyakran ki is hányja, amit kapott. Az anyukája minden nap elmegy vele az állatkertbe, mert csak ott tud beleszuszakolni valamit, amíg tátott szájjal figyeli az állatokat.
6 éves vagyok, de a szüleim szerint nem vagyok iskolaérett. Elvisznek egy pszichológushoz. Ki kell raknom puzzle-t, választhatok, hogy melyiket. Mivel otthon is ugyanezek vannak nekem, azt választom, amelyiket nem tudom kirakni, mert nem érezném fair-nek, ha olyat választanék, amelyik simán megy. Ott sem tudom kirakni. Mégis iskolaérettnek minősítenek.
P. 6 éves, és iskolába fog járni. A pszichológus azt mondja, adják gyogyós iskolába, mert olyan lagymatag a kézfogása. Az anyukája kijelenti, hogy nem, mert P. nem hülye. Már 3 évesen is áramköröket rak össze otthon. Egyszerűen nem szeret barátkozni az emberekkel. Inkább a drótokkal barátkozik.
Első iskolai napom végén megjelenik anyukám, és azt kérdezi a tanárnénitől, hogy na, kiakasztott? Erre a tanárnéni megnyugszik, hogy nem ő a hibás, és nem kell nyugdíjba mennie, csak ez a gyerek sok. A tanárnéni megkérdezi, hogy ki szeretne énekelni. Én szeretnék. És elkezdem a homokórát. Ülök a szobámban, búsan egyedül….
Ezt a dalt nagyon szereti a dédim szomszéd bácsija is, és sokszor kéri énekeljem el. Ilyenkor könnyes a szeme, és ad nekem puszedlit.
A szüleim láncdohányosok, és az autóban is cigiznek. Mindig rosszul vagyok, és meg kell állnunk, mert hánynom kell. Az autózást se bírom.
Nagyon szép Mikulást hoz nekem a Mikulás. Vendégek jönnek, és kiszaladok megmutatni. Apukám nem örül, és megrúg.
Még mindig szopom az ujjamat, és van egy pöttyös kendőm, aminek rojtos a széle és azzal cirógatom az arcomat.
Mindentől nagyon félek. Sötétedés után rettegve jövök haza a szomszéd házból, mert félek a vámpíroktól, akiket filmen láttam. Amikor ágyazok, mindig rettegek, hogy előugrik egy tigris az ágyneműtartóból, és szétharapja a torkomat.
Az ujjamon lesz egy szőcsény, és abbahagyom az ujjszopást.
Kicsit nagyobb vagyok, és az apukám villanyszámlás. Nem végzi rendesen a munkáját, ezért nekem kell menni helyette. Nem félek, érdeklődő gyerek vagyok. Mindig érdekel, hogy ki nyit ajtót, és hív be.
Sokat vagyok a keresztmamimnál a szomszéd városban. Apukám munkáját végzem, de este nem jön értem. A keresztmamim elmegy érte a kocsmába. El is felejtett.
Nagyon ügyes és szép kislány vagyok, a hangom is szép, és gyerekszínésznek választanak Egerszegen. Két évig játszom az Olivérben. Rájövök, hogy nem akarok színész lenni.
Azt hiszem mára ennyi elég, majd még folytatom máskor.