Mások rólunk


Ezt én írtam, nem egészen 2005-ben, és a shaumbra oldalon jelent meg, mivel nekem sokat jelent, felraktam ide. Az én meglátásom, az én véleményem. Mindenki alkosson sajátot, ha akar.

 

Mások rólunk

 

Nemrégiben négy órán keresztül hallgattam egy barátnőmet arról, mit is csinálok rosszul, és hogyan kellene viselkednem. Az első órában mindezeket magától mondta, aztán elkezdett egy “hatalmas égi entitást” közvetíteni arról, mi is lenne a dolgom a világban.
Elég katartikus élményt jelentett mindezt végighallgatni, ugyanis a végére kristálytisztán tudatosodott bennem a következő:
MINDEN, AMIT MÁSOK MONDANAK NEKÜNK, RÓLUNK, AZ CSUPÁN RÓLUK SZÓL.
ÉS MINDAZ, AMIT MI MONDUNK MÁSOKNAK, RÓLUNK SZÓL.
Szóval, soha ne induljunk ki abból, hogy mit mondtak nekünk, vagy mit mondtak rólunk.
Az egyik embernek kövér leszünk, a másiknak sovány.
Az egyiknek bölcs, a másiknak idióta.
Van, aki túl fiatalnak, másokmeg túl öregnek tartanak minket. Stb.
A többi embernek nem tudunk megfelelni. A fátyolon túl pedig már meg is feleltünk mindennek, és mindenkinek.
Ha ahhoz mérjük magunkat, amit mások mondanak rólunk, vagy ha egy “szerepnek” (legyen az akár női, vagy férfi szerep), vagy ideálnak akarunk megfelelni, akkor bizony egyre távolabb kerülhetünk magunktól.
Ne higgyünk senkinek, se nekem, se a drága Tóbiásnak, se a Dalai Lámának, csak saját magunknak.
Pontosan ez az egyik legnagyobb lecke, amit ezektől a csodás égi entitásoktól kapunk. Ahogy körülnézek, és hallgatom ezeket a közvetítéseket, azt látom, gyakran az angyaloktól olyan információk érkeznek, amik ellentmondanak annak, hogy mit érzünk, mit is kellene tennünk, hogy is kellene élnünk, merre lépjünk.
Minél tovább engedelmeskedünk ezeknek a hangoknak, annál inkább disszonanciába kerül mindaz amit sugalmazna, a szívünk, lelkünk dalával. Pontosan azért, hogy vegyük már észre, ne tőlük kérdezzünk, hanem saját magunktól.
Mindenre ott a válasz bennünk, és ha valamivel összecsengünk, azt egyből megérezzük.

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

4 Comments

  • roland1988
    November 5, 2008 at 17:36

    Ez teljesen így van. És szerintem nagyon sokan ezt nem látják át.

  • kadin
    November 5, 2008 at 19:20

    Nagyon jó meglátás, Pudingocska! :) Ismered a régi mondást: Ki mint él, úgy ítél.

    • pudingocska
      November 5, 2008 at 19:28

      na ja. én is.:)))
      És köszönöm.:)

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen bizsergés ízű. Repülő só.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.