Hűség


Szóval a hűség:
Nekem jó érzés az, hogy a párom nem azért van velem, mert hűséges hozzám, és ezért nem lehet mással. Jó érzés, hogy szabad mellettem, mégis velem akar lenni.
Ettől nekem minden mozdulata, minden simogatása más. Minden együttlétet ajándéknak érzek. Mert nem csak akkor egyszer választott, mint amikor pl. a házasságnál kijelentik az elején, hogy téged választalak, lesz ami lesz. Hanem minden nap, minden pillanatban.
És én tényleg boldog vagyok amikor mással látom, de lehet, hogy ez a személyes perverzióm
És ettől nem érzem azt, hogy most elloptak volna tőlem valami fontosat.
Életemben egyszer voltam féltékeny rá. Az még nagyon régen volt, amikor még nem így éltünk, és ráadásul ok nélkül. És akkor is a figyelme fájt, a bensőségessége, az amit másnak adott magából, és nem nekem. Mert úgy éreztem, hogy egy csomó lyuk van bennem, amit be kell tömködni (és most itt nem szexre gondolok). És tömködje azokat ő, miért én szeressem magam, szeressen ő engem, mást meg ne. Mert ha mást szeret, akkor engem majd nem fog. Meg akkor majd rájön, hogy mással sokkal boldogabb lesz, mint velem, és majd jól egyedül maradok, és üresen, és különben is kinek kellenék. Szóval ez így volt akkor. És ha miattam nem beszélget azzal, akire féltékeny vagyok, attól még a lyukak ottmaradnak bennem, és soha semmi nem lesz elég, és ezt nem akartam. És nem semmi rájönni arra, hogy a féltékenységem rajtam múlik, az én hiányom táplálja, és ő nem tud semmit tenni azért hogy ez ne így legyen.

Tags: ,
puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

olyan… jól

Finom kezek

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen fantasztikus ízű. És örül neki.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

A természet

March 29, 2018

Más voltam

March 13, 2018

olyan… jól

March 8, 2018