Két összeillő ember, vagy mi


Az előbb egy mailben egy kicsit összegyűjtöttem, hogy hogy is állunk a partnerkereséssel, hiszen egy pár vagyunk.
Nem vagyunk házasok, igazából együtt élünk. A házasság “intézmény”-ét én egy kissé máshogy értelmezem, meg a párom is, de ez mindjárt ki is derül: )
Kb 10 éve ismerjük egymást és barátkozással, nem szerelemmel kezdtük. Aztán szerelem lett belőle. Van egy közös vállalkozásunk, úgyhogy szinte a nap 24 órájában együtt vagyunk.
Normál monogám pár voltunk. Hol nagyon jól, hol meg nagyon rosszul bírtuk egymást. Aztán úgy 3-4 éve egy terápiás tanfolyam után azt mondtam, hogy ez nekem így nem kell tovább. Mindig ugyanazokat a köröket járjuk végig, mégsem jutunk sehová. Azt sem tudom, hogy tényleg szeretem-e valahol annak a sok mindennek az alján, amit a kapcsolatunkra pakoltunk. Egy hét múlva leültünk, és megbeszéltük a dolgokat.
Azt, hogy szétmegyünk, vagy megpróbáljuk együtt, úgyhogy változtatunk a dolgokon.
Azzal kezdjük, hogy őszinték leszünk magunkhoz, mert ez mindennek az alapja.
Aztán meg persze egymáshoz, és megbeszéljük az érzéseinket. A kapcsolatunkat nem úgy kezeljük, hogy mi együtt vagyunk, és ez már mindig úgy lesz, hanem úgy, hogy most együtt vagyunk, hozzuk ki hát ebből a legjobbat most. És így is teszünk.:) (legalábbis az általában. Khm-khm.)
Meg elmentünk pl. belsőgyerek gyógyításra, hogy jobban tudjuk kezelni saját magunkat.
Aztán egy kicsivel később az is felmerült, hogy mi lenne, ha elmennénk swingerklubba. Hogy mi lenne, ha kipróbálnánk azt, amiről álmodozunk. Itt pl. arról, hogy több férfit bevonunk.
Így aztán elmentünk, és nagyon bejött nekünk a swingerklub. : ) Előre megbeszéltünk egy csomó mindent, és letisztáztunk a klubbal, és a másokkal való szexszel kapcsolatban.
Nem voltunk sok mindenkivel, mert nem csak szimpla nyomatást kerestünk (legalábbis általában, de azért az is kell, főleg nekem de mindig kellett a varázslat, az a bizonyos plussz, amitől egy hullámhosszon voltunk, és amitől azt tudtuk mondani, hogy na ezért
érdemes volt megszületni is.: )
Én egészen addig a csajok felé semleges voltam. Mígnem egyszer egy közös jacuzzizás során egy hölgy el nem csábított. Csak egy kis símogatás, csók volt, nem egy teljes
élmény, mégis onnantól nagyon rácuppantam a csajokra is. Pé ezt nem bánta, sőt. Ő is, akárcsak én, imádja, ha boldog a másik. Arról meg, hogy én valaha a lányokat is kívánni fogom sokat ábrándozott, úgyhogy oda van meg vissza.: )
A swingerezésben nekünk fontos a közös élmény, hogy ott legyünk mind a ketten, még akkor is, ha ő csak engem érint meg, a partneremet nem.
Szóval valahogy így van ez velünk. És mivel Pé (a párom) nem bi, ezért például egy csajos hármasban jóval több a lehetőség. Szerencsére igencsak strapabíró párom van, hihetetlen önuralommal. : )

 

Aztán egyre több igényünk lett arra, hogy megismerkedjünk olyan partnerrel/vagy partnerekkel, akikkel a magánéletben is jól elvagyunk, és akár közös programokat is szervezhetünk, nem csak az ágyban. Ezért kezdtem el keresgélni. Alapvetően nyitottan mindenfélére, aztán majd meglátjuk, hogy ki mennyit és hogyan kér belőle. És én is/mi is a lehetőségekből.

 

Ahogy ezt Pé volt barátnője summásan megfogalmazta, miután hiába próbált féltékennyé tenni engem, és elszakítani minket:
“Hülyék vagytok, és a gyerekeitek is hülyék lesznek”

puding

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Ezt már láttad?

Akivel beszélgetek…

2 Comments

  • Szilva
    November 21, 2011 at 16:18

    Jó olvasni, hogy van akinek sikerül. Mostanában rendeztem el a dolgaim és tettem fel mindent egy olyan életre amit őszintén, megfelelés nélkül tudok élni. Nyitottan mindenre, nem kisajátítva és nem féltékenykedve.
    Te (ti) példa vagy, hogy ez lehetséges. Köszönöm!:)

    • puding
      puding
      November 21, 2011 at 16:38

      Köszönjük szépen.:)

      Néha elgondolkozom azon, hogy mennyire valóságos az, amit leírok. Hiszen kifejezetten gyűjtöm a szépséget és a boldog pillanatainkat itt, de a negatívumokból kevesebb van. Kevesebb, mint amit ténylegesen megélünk. A hétköznapok szürkeségéből pedig pláne kevés van, pedig ha arányaiban nézzük a dolgokat, akkor abból van a legtöbb.

      De egyszerűen semmi nem ér fel azzal, mint amikor átöleljük egymást, még ha hulla fáradtan omlik is egymásba.

LEAVE A COMMENT

A puding most éppen teljesen ízű. Kívül is belül.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Friss bejegyzések

August 13, 2018

Nem minden gyönyör

August 13, 2018