Szeresd a testem, bébi

Tegnap este éppen cseresznyét ettem. Csodaszép, telt, hűvös, bordó golyócskákat. Ahogy a számba vettem egyet olyan friss volt, hogy egyszerűen még forgattam a számban egy kicsit mielőtt beleharaptam volna.
Aztán az jutott eszembe, hogy néha a csajok direkt azért csinálnak ilyeneket, hogy csábítóak legyenek. Én egyedül voltam, és szabadon élvezhettem a cseresznyét.
És igazából, ha belegondolok, akkor a szexuális életünkben egy csomó mintát követünk, és viszonylag kevés az ösztönösen érzéki. Általában, ha egy nő érzéki akar lenni, akkor megvan a kelléktára amiből válogathat, és ezek általában nagyon is hatásosak. És egy csomószor alapból vagyunk érzékiek, vagy szexik azzal, hogy azok vagyunk akik. Csak ezek az ösztönös pillanatok, “csak” pillantok, gyakran nem marad utánuk semmi, főleg ha éppen egyedül vagyunk. És akkor a nő azt hiszi, hogy neki eszköztárra van szüksége a vonzáshoz pedig nincs. Én személy szerint szeretem az eszköz táramat. Gyakran jól mögé bújok. De tudatosabban akarok figyelni magamra, a szépségemre, a boldogságomra, a ragyogásomra. Hogy az eszköztáram csak játék legyen. A kreativitásom része. Ne a kapaszkodó a vízbefulladás ellen.
A szexben is sok a sablon. Főleg a heteroszexuálisban, persze nem feltétlenül, és nem mindig, és nem mindenkivel. Ha lánnyal vagyok, máshol vannak a hangsúlyok. A legtöbb leszbipornót is pont azért nem szeretem, mert a klasszikus heteroszex sémára épül.
Most éppen ezt gondoltam erről.