Mi

Egy kis adalékanyag eddigi kis életemből P.-vel dúsítva.:

Szül: 1976. aug. 26.
P: 1975. szept. 26.

Egyik első emlékem, hogy apukám le akarja vágni a körmömet, de belevág az ujjamba. Anyu szerint erre nem emlékezhetek, mert még nagyonnagyon picike voltam, de emlékszem. Különben honnan vettem volna.

2 éves voltam, amikor megszületett az öcsém. Amikor anyu hazajött vele a kórházból nem ismertem meg, és sírtam. Nekem ne mondják, hogy ő az én anyukám, mert nem az. Egyszer amikor kifestette magát ott bömböltem, hogy mit csinált a szemével, és csak akkor nyugodtam meg, amikor lemosta. Azóta se nagyon sminkel
2 évesen költöztünk társasházba (kis faluban születtem). Anyukám büszkén hangoztatta is, hogy az öcsém a szocpol miatt született, és 24 órát vajúdott vele, szóval, ha vissza lehetett volna csinálni, akkor visszacsinálta volna
Az új házban kimentem játszani, de nagyon megvertek a gyerekek, és onnantól inkább otthon maradtam. Ritkán megyek ki játszani.

2-3 évesen első öngyilkossági kísérletemet hajtottam végre. Belenéztem az ágyneműtartóba, miközben anyukám beágyazott, és lecsapódott a teteje. Mázli, hogy pont középen volt a fejem, ahol volt egy nyílás, hogy alá lehessen nyúlni. Így az ijedtségen kívül nem lett nagyobb bajom.

Tovább»

Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem

Ezt én írtam, és szintén a shaumbra oldalon jelent meg, és szintén azt szeretném, ha itt meglenne. Van folytatása is.
Az a címe, hogy: Kis lépés az emberiségnek, nagy lépés nekem

Vigyázat HOSSSZÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!

Tisztelt Hölgyeim, és Uraim!

Ez a történet, az én történetem. Mondhatnám akár azt is, hogy igaz, de mint látom az emberek nem rajonganak az igaz dolgokért. Állandóan azt mondják, hogy mi igaz, mi nem, azon tűnődnek ezt most vajon a valóság, vagy mégsem.
Félnek mindentől, amiről azt hiszik nem a valóság. Pedig ami mindennél jobban elbűvöli őket, és ellepi a gondolataikat, hogy majd belefulladnak, az a színtiszta fantázia.

Tovább»

Mások rólunk

Ezt én írtam, nem egészen 2005-ben, és a shaumbra oldalon jelent meg, mivel nekem sokat jelent, felraktam ide. Az én meglátásom, az én véleményem. Mindenki alkosson sajátot, ha akar.

 

Mások rólunk

 

Nemrégiben négy órán keresztül hallgattam egy barátnőmet arról, mit is csinálok rosszul, és hogyan kellene viselkednem. Az első órában mindezeket magától mondta, aztán elkezdett egy “hatalmas égi entitást” közvetíteni arról, mi is lenne a dolgom a világban.
Elég katartikus élményt jelentett mindezt végighallgatni, ugyanis a végére kristálytisztán tudatosodott bennem a következő:
MINDEN, AMIT MÁSOK MONDANAK NEKÜNK, RÓLUNK, AZ CSUPÁN RÓLUK SZÓL.
ÉS MINDAZ, AMIT MI MONDUNK MÁSOKNAK, RÓLUNK SZÓL.
Szóval, soha ne induljunk ki abból, hogy mit mondtak nekünk, vagy mit mondtak rólunk.
Az egyik embernek kövér leszünk, a másiknak sovány.
Az egyiknek bölcs, a másiknak idióta.
Van, aki túl fiatalnak, másokmeg túl öregnek tartanak minket. Stb.
A többi embernek nem tudunk megfelelni. A fátyolon túl pedig már meg is feleltünk mindennek, és mindenkinek.
Ha ahhoz mérjük magunkat, amit mások mondanak rólunk, vagy ha egy “szerepnek” (legyen az akár női, vagy férfi szerep), vagy ideálnak akarunk megfelelni, akkor bizony egyre távolabb kerülhetünk magunktól.
Ne higgyünk senkinek, se nekem, se a drága Tóbiásnak, se a Dalai Lámának, csak saját magunknak.
Pontosan ez az egyik legnagyobb lecke, amit ezektől a csodás égi entitásoktól kapunk. Ahogy körülnézek, és hallgatom ezeket a közvetítéseket, azt látom, gyakran az angyaloktól olyan információk érkeznek, amik ellentmondanak annak, hogy mit érzünk, mit is kellene tennünk, hogy is kellene élnünk, merre lépjünk.
Minél tovább engedelmeskedünk ezeknek a hangoknak, annál inkább disszonanciába kerül mindaz amit sugalmazna, a szívünk, lelkünk dalával. Pontosan azért, hogy vegyük már észre, ne tőlük kérdezzünk, hanem saját magunktól.
Mindenre ott a válasz bennünk, és ha valamivel összecsengünk, azt egyből megérezzük.

Szemétség

Szóval a mai nap. Majdnem kettőkor keltünk fel. Igaz, hogy hajnali négykor feküdtünk le. Én anno dalospacsirta voltam, aki vidáman ébred. Aztán megismerkedtem a párommal, aki tuti bagoly. Aztán elkezdtünk együtt dolgozni. És hát együtt megyünk munkába, és együtt jövünk haza. És aztán valahogy ez egyre később, és később lett. Mostanában már hajnali négy. Szóltam is neki, hogy talán lassan álljunk vissza. Igaz, így legalább éjszaka beáramlik a hűvös levegő a stúdióba.
Tegnap a főbérlőnk fia szólt, hogy jövő héten eljönnének felmérni a lakást. Úgyhogy nagytakarítást kell tartanunk. Emiatt “reggel” elhoztuk azt a három zsáknyi műanyag ásványvizes palackot, amit arra gyűjtögettünk, hogy a megfelelő helyen dobjuk ki a műanyag gyűjtőben, hiszen kettő is van a stúdiótól pár percre. Mivel kb. 15 percre lakunk a stúdiótól nem akartunk kocsival jönni. Nem volt nehéz a cuccos. Hát jöttünk, és egyik szelektív kukagyűjtőhely sem létezett már. Úgyhogy most felhoztuk a stúdióba.

Hűség

Szóval a hűség:
Nekem jó érzés az, hogy a párom nem azért van velem, mert hűséges hozzám, és ezért nem lehet mással. Jó érzés, hogy szabad mellettem, mégis velem akar lenni.
Ettől nekem minden mozdulata, minden simogatása más. Minden együttlétet ajándéknak érzek. Mert nem csak akkor egyszer választott, mint amikor pl. a házasságnál kijelentik az elején, hogy téged választalak, lesz ami lesz. Hanem minden nap, minden pillanatban.
És én tényleg boldog vagyok amikor mással látom, de lehet, hogy ez a személyes perverzióm
És ettől nem érzem azt, hogy most elloptak volna tőlem valami fontosat.
Életemben egyszer voltam féltékeny rá. Az még nagyon régen volt, amikor még nem így éltünk, és ráadásul ok nélkül. És akkor is a figyelme fájt, a bensőségessége, az amit másnak adott magából, és nem nekem. Mert úgy éreztem, hogy egy csomó lyuk van bennem, amit be kell tömködni (és most itt nem szexre gondolok). És tömködje azokat ő, miért én szeressem magam, szeressen ő engem, mást meg ne. Mert ha mást szeret, akkor engem majd nem fog. Meg akkor majd rájön, hogy mással sokkal boldogabb lesz, mint velem, és majd jól egyedül maradok, és üresen, és különben is kinek kellenék. Szóval ez így volt akkor. És ha miattam nem beszélget azzal, akire féltékeny vagyok, attól még a lyukak ottmaradnak bennem, és soha semmi nem lesz elég, és ezt nem akartam. És nem semmi rájönni arra, hogy a féltékenységem rajtam múlik, az én hiányom táplálja, és ő nem tud semmit tenni azért hogy ez ne így legyen.

Mint amikor követ dobnak

Nagyon sokáig hallgattam.
Hallgattam másokra, főleg magamról. Haladtam a sodrással. Amikor kifejeztem magam, akkor azt is inkább csak magamnak tettem a magam kedvéért, hogy aztán kedvemre csodáljam, vagy éppen szörnyülködjek. És a legszomorúbb, legfájdalmasabb dolgok tetszettek a legjobban. Azokban éreztem a legtöbb őszinteséget, és szépséget.
Aztán változtam. Belűről kifelé. Mint amikor követ dobnak a tóba.
És aztán elkezdtem megnyilvánulni. A semmiből előhozni, azt ami van.
Figyelek magamra, és figyelek másokra. A párbeszéd nem annyira az én műfajom.
Olyan vagyok mint egy isten. Megnyilvánulok.

Marie Claire

Imádom az angol Marie Claire-t. Tetszenek a cikkek. És sok hazai női lapoktól eltérően az újságírók gyakran tényleg ott vannak, és áttanulmányozzák a témákat, mielőtt írnának róluk. A júliusi számban többek közt van szó:
-Arról, hogy milyen kizsákmányoló a nőisztriptíz, míg a férfi nem.
-Van egy cikk a britt elit szexuális orgiáiról, ahová jó pénzért, jó külsővel párok, és csak csajok mehetnek. És ahol csak az van, amit a lányok akarnak. Meg van csoki, és pezsgő, meg illatgyertyák, meg finom anyagok. Nem szereik ha swingereseknek hívják őket, mert az kertvárosi, ők inkább a “naughty people” akik orgiákat szerveznek.
-A következő cikk pedig a kurd gerillalányokról szól, hihetetlen fényképekkel. Körömlakkoznak, és fegyvereket raknak össze, ahogy elmondják, hogy számukra nincs szerelem, mert nem élnek sokáig, de még így is szabadabbak, mintha otthon maradnának.
-Egy csajszi elmeséli, hogy az apukája sorozatgyilkos. Kiskorában elváltak a szülei, és az anyja rájött, hogy az apja veszélyes, de nem tudta, hogy mennyire, és menekültek és menekültek és menekültek, hogy ne találja meg őket. Aztán pár év múlva a rendőrök elkapták az apját és börtönbe került. Akkor derült ki számukra, hogy miket művelt. És azután mindig bűnösnek érezte magát az apja miatt, és hogyan tudott ezzel szembenézni.
-Meg vannak persze sminktanácsok, meg öltözködés, meg karrier…
-Aztán egy madárinfluenza túlélő mesél. Sokan meghaltak a családjában.
-Egy hely híresség meg arról mesél, hogyan halt meg a barátnője, akit a férje vert halálra, és azóta mennyire fontos neki ez a téma, és hogy nem érti miért nem vette észtre a jeleket. És az űrt pótolandó, hogyan segít másoknak, hogy ne történhessen ilyen újra. Persze fog még ilyen történni, de hátha kevesebb.
-Meg irány Brazília.
-A hónap hőse pedig egy libanoni újságírónő, akinek pokolgépet tettek a kocsijába, és elveszítette az egyik karját, és lábát. De nem adja fel a munkáját, mert akkor a terroristák nyernek, akik el akarták őt hallgattatni.
Stb.
Egy bolygón lakunk, de sokmilliárdnyi valóságban egyszerre…

Megcsalás

Ha már így a megcsalásról kommenteltünk: )

Szóval tényleg érdekes, hogy sok pasi nem érzi megcsalásnak, ha a párja egy másik csajjal nyomul.
Sőt sok csaj is nyugodt lelkiismerettel szexszel csajszival, mert az valahogy nekik nem minősül szexnek. Pedig dehogynem.
Én azzal értek egyet, hogy egy kapcsolatot ne a hűség tartson össze. Nekem az a megcsalás, ha a párom hazudozik és sunnyog. Nekem nem gáz, ha mással/ mással is akar lenni, de ne hazudjon már nekem!

Mellesleg

Hát most nézegettem a Mellesleget, mert szoktam ott, őőőő csajokat nézegetni….
Az Alena Sederovásak nagyon klasszak voltak. De ez ritka. Legtöbbször olyanok, mind a csajok, mind a képek, hogy nincs bennük semmi élet. Olyanok, mintha babák lennének. Babának nagyon szépek, de nőként nem jönnek be.
Szóval sok dögös csajt szeretnék, igaziakat!

A testem

Én egy gömbölyded csaj vagyok.
Ez manapság nem divatos, de azt vettem észre, hogy mégis sokaknak tetszik.
Van néhány olyan vékony csajszi barátnőm/ismerősöm, akinek tetszenek az ilyen dús idomú csajok, mint én. Nem pont én persze, de van akinek én is.
Ezek a csajok magukkal mégis szigorúak, és ők maguk vékonyak akarnak maradni.
Őszintén szólva annál azért domborúbb vagyok, mint ahogy jól érezném magam, de szenvedni miatta nincs kedvem. Amióta meg nem görcsölök rajta, azt vettem észre, hogy nem is hízom. Mozogni szoktam, de csak olyat amit élvezek, és csak amíg élvezem.
A diéta nálam szóba se jöhet. Imádok enni, és arra törekszem, hogy azt egyem, amiről a testem azt mondja, hogy most ez kellene neki. Viszont sokat zabálni se szeretek, mert akkor lehúz a pocakom, és nem jó érzés.

Viszonylag arányos a testem, és ahhoz képest, hogy mennyi zsír van rajtam, mégis sűrű vagyok, és nem plöttyedt.

Van narancsbőröm, azt nem szeretem. Jobban szeretem a bőröm, ha sima. Az alakom egész arányos, és mellileg elég bőségesen meg vagyok áldva. A mellem lehetnének feszesebbek is, meg ráadásul csíkosak is, mégis szerintem nagyon szépek. Nem a mellbimbóm a legérzékenyebb, hanem az oldalamnál lévő rész. Szép fehér a bőröm, és én imádom ezt.
A melleim fehérek, gömbölyűek. Egyszer egy olasz ismerősöm mondta, hogy menjek már szoliba, és akkor a párom befal, mint egy adag csokit. Mondtam, hogy köszi, de a párom a Mozzarellát is imádja. Na erre csak a melleimre nézett, és torkán akadt a szó.
Nemrég felfedeztem, hogy a bal karomon, van egy szív alakú anyajegy. De amit kevesen tudnak, az az, hogy a jobb mellemen is van.
Imádom magam kényeztetni. Szívesen járnék akár naponta SPA-ba.
A jacuzzis meztelen fürdőzésért is odavagyok, főleg ha a jacuzzi minimum 6 személyes, mint a Dreamlandben.
Ott mutat a mellem a legkívánatosabban, ahogy lebeg a vízben. De a jacuzzis szeretkezésnek nincs párja. Olyan könnyű és mozgékony a testem a vízben, csodás ahogy a buborékok simogatják. Aztán másnap persze mindig iszonyatosan izom lázam van. Pedig a víztől veszít a testem az érzékenységéből, de akkoris imádom.