Játék felnőtteknek 18+
Időről-időre hozok nektek egy fotót, ami remélhetőleg elindítja a fantáziátokat. Érdekelne, hogy kinek mi jut eszébe a képekről. Előtte fotó, vagy utána? Mi történt? Mi fog történni? Vajon mi van a képen kívül? Miért? Hogyan? Meddig és mennyire? Mit érez a szereplő? Kik vannak a képen? Mire gondolnak? Hol is vagyunk?… Bármi érdekel, ami az eszetekbe jut. Lehet egy mondat, de lehet egész hosszú is. Írhatsz több verzióit is.
Téma: Fantáziajáték.
– 2010. február 07. vasárnap
– 2010. február 06. szombat
Az ablakpárkányon ült, és onnan kukkantott be a szobába. Én vettem észre először.
A kandúr amúgy jó bőrben volt, csak sok csatát látott már, és a az a sok csata egyfajta bölcsességgé érlelődött benne, miközben a nyitottsága és a bátorsága mégis megmaradt. Kíváncsian bámult befelé az ablakon. A mieink nagyrészt rá sem hederítettek, kivéve a Cilamilát, aki odament az erkélyajtóhoz, és rávernyogott (nem tudok jobb szót arra a hangszerűségre, amit a Cilamila produkál) a jövevényre. Habár üveg volt köztük, az idegen kandúr mégis biztonságos távolból nyávogott vissza. A kandúr aztán ott maradt egész délután. Lefeküdt a jéghideg erkély küszöbre, és onnan bámult be a szobába. Este késő volt már, mire Pé elzavarta. Nem akarta, hogy odafagyjon a küszöbre. Ez pár napja volt. Ma délután, amikor bementem a szobába, megint ott ült az erkélyajtóban, és nézegetett befelé. Olyan kíváncsi lennék, hogy mit is gondol magában.
Téma: Állat.
– 2010. február 01. hétfő
Elöljáróban annyit mondanék, hogy 2009 egyik legsikeresebb szépségápolási terméke a latisse volt, ami egy szempillanövesztő kotyvalék. Valóban hatásos, de vannak mellékhatásai. Az egyik legdurvább mellékhatása, hogy végleg megváltoztathatja a szem színét úgy, hogy egyre több barna pigment lesz benne. Ennek ellenére nagyon népszerű. (Eredeti reklám itt.) Ez a videó meg annyira röhejes, és valahol annyira szomorú, merthogy tényleg… Ja, és előre szólok, hogy morbid
– 2010. január 30. szombat
Néha olvasok filmekről, amik érdekelnének, és amiket valószínűleg sosem fogok látni. Ha valaki találkozik a Subjectifieddal, kérem, feltétlenül szóljon nekem is.:) A Subjectified egy interjúfilm kilenc, különböző hátterű amerikai lánnyal a szexről. Mind a két előzetest meg tudod nézni a lejátszóban. Ha az elsőnek vége, nyomd meg a továbbléptető nyilat!
– 2010. január 27. szerda
Hívhatjuk mondjuk ezt szokásnak vagy rituálénak, hiszen szívesen csinálja minden nap, legalábbis már amikor eszébe jut. De gyakran elfelejti, pedig nagyon szereti csinálni. Lefekvéskor, elalvás előtt számba veszi az aznapi kincseit, és rájuk mosolyog újra.
Eszébe jut, hogy amikor a megbeszélésre mentek, arra gondolt, hogy mennyire szívesen inna egy mentás-étcsokoládés kapucsínót. És a kávézóban volt olyan, és istenien csinálták. Újra érzi az ízét, és legszívesebben beletapicskolna a tökéletesen sűrűre gőzölt habba.
Eszébe jut a pár akikkel (nem randi volt) beszélgettek. Hogy mennyire szép pár, és milyen jó ilyen embereket látni.
Eszébe jut Pé is persze, hogy mennyire fáradt volt, és hogy olyankor mennyire ennivalóan elesett. Mert Pé általában erős, de amikor gyereket játszik, akkor is legalább annyira szereti, és magát is szereti ilyenkor, ahogy szereti Pét ilyenkor.
Meg eszébe jut, hogy Pé miket mondott már megint, és kuncog magában. Aztán még jobban befészkeli magát Pé melegébe.
A kutya kettejük közt fekszik, és most is olyan édes. Pé meg a kutya még ő hógolyóztak, ami abból állt, hogy a kutyát kellett eltalálni, a kutya meg cikkcakkban futott, hogy kicselezze őket, és közben fülig ért a szája.
Írt is aznap, és az is jó érzés volt, ahogy az is, hogy sokan olvasták.
Mennyire tetszik magán az a bordó rúzs. Igazán gyönyörű.
És kísérletezett is, meg új dolgokat tanult.
Meg hogy meleg ruhában milyen jó a hideg levegőn sétálni. Olyan, mintha minden sejtje friss levegőt lélegezne, és mindig újjászületne kicsit a séták során.
Ilyenek jutnak eszébe a napjáról, amikor nem történt semmi különös. Legalábbis addig ezt gondolta a napjáról, amíg fel nem idézte ezeket az eseményeket, ízeket, érzéseket, szépségeket. Mind megannyi kincsként gazdagították a napját, és jó hogy nem hagyta őket olyan gyorsan elmúlni. Jó, hogy érzi, hogy milyen sokat kapott ma is az élettől, pedig nem is csinált semmi különöset.
Néha elfeledkezik erről a szokásáról egy időre. Nem tudja, hogy miért. Aztán valami mindig eszébe juttatja szerencsére, és elkezdi újra, és újra, és újra, mert olyan jó.
– 2010. január 27. szerda
Hozzászólások: