Egy ponton


Ott ültem mellette a kocsiban, és megfogta a kezem. Egészen meglepődtem az érintéstől. Nem akartam “visszafogni”. Nem akartam a mozdulatlanságot. Érezni akartam az ujjait. Magamba szívni az érintéseit. Olyan érzés volt, mintha kinyílt volt a tenyerem érzékenysége, hogy ott vagyok, és aztán ez az érzékenység továbbterjedt a karomon és a torkomon át a felforrósodó ajkaim

itt lennék otthon


Mennyire más az én istenképem, mint amit a vallások mutatnak. Még a jó szót sem találtam meg rá, mert nekem isten többes szám, első személy. Velem az rezonál, hogy az élet nem leckék sorozata, és hogy nem küldetéssel jövünk a világra, ahogy egy gyereknek sem a küldetése, hogy 50 centiből százvalahány centi magas felnőtt legyen,

Valahol minden mélyén


Már egy ideje használtam a sorsfordító megbocsátást a segítő munkámban. És én is végigéreztem már. A könyvet mégis csak most olvastam el. És nehéz volt. Nem a technika miatt, hanem az összes magyarázat és körítés miatt. Mert azt éreztem, hogy le akar nyomni egy olyan világnézetet a torkomon, ami sok szempontból más, mint az enyém.

És közeledik a sötétség


Már egy ideje érzem, ahogy közeledik a sötétség. Nem fáj egyáltalán. A fájdalom nem csak a sötétség sajátja. Ahogy a szomorúság sem. Nem ezek a meghatározók. Valahogy máshogy állok most hozzá. Fokozatosan készítem neki elő a helyet magamban. Mintha egy barátom jönne látogatóba. És várom. Még meditáltam is. Elképzeltem, ahogy befogadom a szívembe. Nem állok

A tánc maszti


Azt kívántam, bár ezer kezem lenne, és egyszerre érezzek mindent.
A következő pillanatban meg annak örültem, hogy csak kettő van, mert olyan gyönyörű érintések voltak, és talán elvesztek volna ezer kéz között.

Mintha emelne felfelé


Olyan finoman és könnyedén kezdi az OM-ot. Hmmm. Szeretem ezt a békét. Olyan mint lebegni a meleg vízben. Semmi erőlködés. Mintha még a beleim is kisimulnának. Mintha egy tágas lépcsőn mennék lefelé magamba. És még mélyebbre. És még. Lebegek lefelé.

A szolgálólány meséje


Mostanában a kedvenc sorozatom (a Billions mellett) a The Handmaid’s Tale. Sokkal jobb, mint a film volt, és nagyon más is. És ez jó, mert a film, a szuper szereposztás ellenére nagyon nem jöt be nekem. (A könyvet nem olvastam még.) Ami megmaradt a filmből nagyon, az egy jelenet, amikor a parancsnok elviszi Offredet a

1 2 3 325

A puding most éppen végre ízű. Meg van könnyebbülve.

Szexre születtem. Ágyak puha menedékébe, feltörő sóhajok közé, nedves igazságba. Világéletemben éreztem, már egészen kis koromban is, amikor még nem is tudtam mi ez, csak éreztem, és féltem tőle, mert tudtam, hogy ez egy uralhatatlan, esszenciális rész az életből, rész belőlem. A káoszom, amiben minden a legnagyobb rendben van.

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért:

Kattints a képre az orgazmus meditációs programokért: